Milyen volt a gyermekkora?
A Fadrusz utcában nőttem fel, a templom mellett fociztunk, itt rúgtam az első gólomat. Nagyon sok minden köt ide. A József Attila Gimnázium diákja voltam, előtte három általános iskolát is megjártam Újbudán. Édesapám kisgyerekkoromban meghalt, édesanyám pedig folyamatosan beteg volt, így 1955-től a nagymamámmal éltem, aki karmestert szeretett volna faragni belőlem. Sok zenetanárt készítettem ki, mert bár szerintük tehetséges voltam, a gyakorlás szorgalma hiányzott belőlem.
Érettségi után merre ment tovább?
Behívatott az osztályfőnököm, hogy minden osztálytársam egyetemre jelentkezett, én miért nem. Mondtam, hogy megyek a Vígszínházba díszítőmunkásnak. Már akkor szerelem volt számomra a színház, meg akartam tanulni az alapokat. Igazi „buzgómócsingként” mindent elvállaltam, mindent testközelből tanultam, mielőtt jelentkeztem a színházrendezői szakra. Úgy gondolom, az élet minden területét meg kell ismerni, hogy írni tudjunk róla, az én vágyam pedig mindig az volt, hogy író legyek.
Mit írt először?
Mint mindenki, rettentő rossz novellákat. Aztán rájöttem, hogy nem kitalálni szeretnék történeteket, hanem azt megírni, amit átéltem, tapasztaltam. Színházi sztorikkal, élménybeszámolókkal, kritikákkal kezdtem. Az első komoly munkám egy Machiavelliről szóló könyv volt, amelyben bizonyítani igyekeztem, hogy a reneszánsz gondolkodónak semmi köze a machiavellizmushoz.
A Gondolkodó magyarok sorozatban összefoglalta hazánk eszmetörténetét. Miért vállalta ezt a hatalmas munkát?
Mindig felfedezni szeretek. Írtam 1956-ról, borászatról, rengeteg színháztörténeti munkát kiadtam, közel száz könyvem jelent meg. A Gondolkodó magyarokat a kényszer szülte. Akkoriban nem jelenhettek meg írásaim, így azt találtam ki, hogy kiadom a nagy elődök esszéit, Szent Istvántól Babits Mihályig. Minden könyvhöz írtam egy nagyobb lélegzetű előszót, amelyek végül összeálltak egy eszmetörténeti munkává. Nagyon örültem, hogy a Kossuth-díj átadásakor megemlítették ezt az 56 kötetből álló sorozatot, mert magam is életem egyik legfontosabb munkájának gondolom.
Mostanában mivel foglalkozik?
Ami összegyűlt az életemben, amit átéltem, abból szeretnék néhány könyvet írni, de a színházban is aktív vagyok. Fogadott fiam Csehov-rendezésében lépek színpadra, és örömmel tartok előadásokat, a Budai Várban 2006 óta minden hónapban működik az értelmiségieknek szóló Márai Szalon. Terveim között szerepel egy Ruttkai Éváról szóló könyv is.
D. B. S.
