Hogyan derült ki a zenei tehetsége?
Egész kicsi koromból van egy emlékem, egy majálison a színpadon nagy hangerővel énekeltem Aradszky László Pókháló van már az ablakon című slágerét. Bár a szüleim nem voltak zenészek, támogattak, hogy ebbe az irányba induljak el. A Baranyai úti iskolába irattak be, ami ma a Bárdos, mert ott hirdettek a kerületben zenei képzést. Itt tanultam meg zongorázni. Aztán matek–angol szakra mentem a József Attila Gimnáziumba.
Kik voltak a példaképei?
Én Alföldi papucsos, gázálarctáskás srác voltam, az FMH-ba, az Ifjúsági Parkba, a Tabánba jártunk koncertekre, a Korál, Hobo és a P. Mobil voltak a kedvenceim. Nagyon szerettem a külföldi progresszív rockot, a Pink Floydot, a Led Zeppelint. Később a Queen, az LGT és a V’ Moto-Rock dalaiért rajongtam.
A pályafutása hogyan indult?
Első amatőr fellépésem a rendőrtámadásáról elhíresült 1984-es pusztavacsi rockfesztiválon volt, durván százezer ember előtt. Az első profi zenekarom a Viki és a Flört volt 1986-ban. Angol szövegű dalokat írtunk, bejártuk az egész világot, a cannes-i MIDEM-en is többször felléptünk nagy sikerrel.
Milyen volt a folytatás?
A Flört után Menyhárt János jóvoltából a Menyhárt–Homonyik–Vikidál (MHV) trió billentyűse lettem. Akkoriban az LGM stúdióban dolgoztam, ott tanultam meg a hangmérnöki szakmát. Itt találkoztam Demjén Ferenccel, ebből három évtizedes együttműködés lett. A ’90-es években volt még egy elképesztő zenekarom, a MEX. Ez egy groove-os, dobgépes heavy metal csapat volt ütős szövegekkel, ahol én a frontemberséget és a szövegírást is kipróbálhattam. Az Őrülj+ című lemezünket úgy vettük fel, hogy az első stúdiónapon még a dalok és a szövegek sem voltak meg, tíz nap múlva pedig kész albummal jöttünk ki. Azt hiszem, ez figyelemre méltó rekord.
Az LGT, Rúzsa Magdi, Somló Tamás, Koncz Zsuzsa és hosszan sorolhatnánk még a nagy neveket, akikkel dolgozott. Kihez fűződnek a legemlékezetesebb élmények?
A Barba Negrában tartott 50. születésnapi koncertemen szinte mindenki fellépett, akivel dolgoztam. Óriási élmény volt. Nehéz volt összehozni ezt a több mint négyórás koncertet, de megérte. Ezt az estét sosem fogom elfelejteni.
Dalszerzőként mire a legbüszkébb?
A Demjénnek írt dalaim közül a Kinőtt a szárnyunk című a legkedvesebb, a legnagyobb tetszést talán a Somló Tamásnak írt Gondolsz-e rám aratta. A Csinibaba című filmhez áthangszerelt számok is komoly sikert hoztak. Nekem kellett felénekelnem minden dalt a forgatásra, aztán Tímár Péter úgy döntött, hogy az Élj vele boldogan, a Su-su bolondság és a Táskarádió maradjon is az én hangommal.
Mostanában kivel dolgozik?
Az utóbbi időkben három nagy produkciót vittem mint zenekarvezető, látványtervező és billentyűs: Demjén Ferencet, Koncz Zsuzsát és Rúzsa Magdit. Nagyon fárasztó volt már, nem bírtam. Úgy éreztem, el kell engedjek valakit. Demjén „Rózsitól” váltam meg, de lelkileg még nem dolgoztam fel, mert ő volt a legmeghatározóbb az életemben.
Ritkaság, hogy egy sikeres zenésznek a fia is a nyomdokaiba lép. Marcell még nagyon fiatal, de már sok mindent letett az asztalra...
Igen, nagyon ígéretes, amit csinál. Most készítette el élete első nagylemezét. Bár a rap nem az én stílusom, érzem benne a zenei értékeket. Szakmailag mindenki el van tőle ájulva, meglátjuk, a közönség hogyan fogadja majd.
Bakancslistája van?
Zeneileg nem volt sosem. Szinte mindenkivel tudtam dolgozni, akikre felnéztem, akiket nagyra tartottam a magyar könnyűzenében. Külföldi álmaim sosem voltak, Grammy-díjról sem álmodtam. Vágyaim most inkább Marci felé irányulnak, nagyon szeretném, hogy ő is megvalósíthassa önmagát, és nagy sikereket érjen el.
(Dabis Balázs Silvius)
