60+ Médiaműhely: Költészet napja

A József Attila születésnapjáról megemlékező rendezvények közül nehéz a választás. Egyik hívogatóbb, mint a másik. Thália Színház mellett döntöttem. Már a reklámban megfogott a hívogató cím: „Versmaraton 2012 április 11.” 11 órai kezdettel. Óránként nyolc költő - rövid szünetekkel megszakítva. Belépve a színházba, néhányan állnak az előcsarnokban. Kedves fiatalember igazít útba. Nyomtatott információk az asztalon. A kabát levétele után felkísérnek a lépcsőn, egészen a nézőteret az előtértől elválasztó függönyig - mutatva a szabad helyeket. Bent félhomály, csend, halk beszélgetés, mert már folyik a versmaraton. A színpadon a közszolgálati televízió és rádió emblémái, szlogenjei. Mellette virág, dekorációként. Alatta székek, asztalok. A rádió riportere kérdéseivel indítja a beszélgetést, amiből a költő egyéniségétől függően hosszabb-rövidebb párbeszéd alakul ki. A „nagy öregeknek” csak egy indító szóra van szükségük és dől a történetek, események, benyomások, sztorik, legendák folyama. Az egy-egy költővel folytatott beszélgetés után mindenki felolvassa „Az év verse 2012” című kötetbe szerkesztett verseik közül a számára kedvesebbet. A poéták között van idősebb, fiatalabb. Van, akinek már több kötete is megjelent, de van, akinek most jelent meg első verse. Van közöttük felvidéki, délvidéki, erdélyi. A felolvasott versek stílusa is a sokféleséget tükrözi. Sajnálom, hogy nem hallgathatom reggeltől estig - de előbb-utóbb fel kell állnom. Kilépve a Thália Színház Mikroszkóp Színpadának kapuján, el kell haladnom a most átadott nyílt stúdió előtt. Nagy üvegablak, mint egy kirakat. De most a kirakatban poétákat és verseket „állítottak ki”. Ennek megfelelően, a járdától pár centivel magasabban asztal, székekkel, stúdió berendezéssel, az utcára közvetített hanggal. Néhány járókelővel együtt bekukucskálok az ablakon. Búcsúzóul még meghallgatom az épp akkor felolvasó Juhász Ferencet. Hangjába már belekeveredik az utca zaja. De az autómotorok zúgása, a járókelők beszélgetése, a világ zaja sem tudja feledtetni a vers ünnepi hangulatát. Soraimat aktuálisan egy József Attila idézettel zárom: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”