Egy véletlen folytán újra találkoztunk és lehetőségem nyílt közelebbről is megismerni ezt a különleges alkotóművészt - akinek elektromos levelezési címében nem titkoltan ott szerepelt életkora évszáma is. Ebben az évben ünnepelte 80. születésnapját. 'Kerámiaszobrainak érlelten érett szín- és formarendje azért kelt bennünk harmóniát, mert alkotójuk nemcsak kereste, hanem meg is találta az idő-tér motívumaiban rejlő szépséget'- írja Prof. Dr. Losonczi Miklós művészettörténész. Barna Istvánné Dobos Jolán keramikusművész, aranydiplomás testnevelőtanár Albertfalva családi- házas övezetében lakik férjével és csodálatos kerámia-munkáival. A ház tágas szobájában békésen sorakozik a polcon az Árpád-házi királyok színe-java, királynőkkel, királylányokkal együtt. Mellettük dajkálja fiacskáját Mária, többféle ruhában és különböző arccal, más-más angyalkákkal. De itt van az egyszerű juhász is kedvesével, mellettük fiatal, falusi pár szerelmesen összebújva - talán Jancsi és Iluska a János vitézből. Majd operafigurák illegetik magukat: a Pillangókisasszony, Turandot és itt van A kékszakállú herceg Judittal, amott meg A fából faragott királyfi. A figurák finomvonalú arcát, testtartásukat, mozdulataikat vizsgálgatva nyilvánvaló, hogy nem mai keletű ez a tevékenység. Mikor kezdődött a vonzalmad a kerámiakészítés iránt? Nagyon régen, gyermekkoromban. Még ma is elevenen él emlékezetemben annak a gölöncsérnek az alakja, akihez nagyanyám elküldött a megrendelt köcsögöt elhozni. Ült a hűvös pincegádorban és odacsapta az agyagot a korongra. . . Valahogy az a mozdulat és a belőle következő teremtő csoda - az alkotás létrejötte - rögzült bennem. Aztán negyven évvel később - már a tanítói, tanári diploma megszerzése után - jutottam el én is az agyagig: az Angyalföldi Művelődési Házban tanultam meg korongozni, kerámiázni, majd sokévi kihagyás után a budafoki Mészáros László Képzőművészeti Körben fejlesztettem tovább ezeket az ismereteket. A korongozáson kívül érdekelt másfajta technika is, amellyel pontosabban kifejezhetők az emberi érzések. Janzer Frigyes mesteremtől tanultam 6 évig szobrászatot, próbálkoztam felrakással, karcolással, véséssel, festéssel - kíváncsi voltam a különböző korok divatjára, mindenféle anyagot igyekeztem felhasználni. Sétálgatunk, nézegetjük a figurákat - megnézhetem a kerámia hölgyek leheletfinom, rátétes szoknyáit, és hallgatom egy vérbeli alkotóasszony magyarázatát: 'kipróbáltam a motívumokat, hogyan lehetne könnyedebbé tenni az agyagot - rátéttel, csipkével. . . színeztem őket'. Honnan merítetted a témákat? Először a népi figurák álltak közel hozzám - első darabjaimat korongozással készítettem, még az asszonyok szoknyáit is. Büszke vagyok a magyar történelemre, szeretem az Árpád-házi királyokat - azért láthatod itt a szent királyokat. Istvánt Gizellával és Imrével mintáztam meg, de itt van mögöttük a két püspök is. Mellettük László, amott IV. Béla lányai - az egyik nevét én is viselem: a Lengyelországba került Jolantáét, mellette áll Margit. A férjem énekes, így kerültek ide az operahősök: Turandot a három miniszterrel, ez a szomorú bohóc Rigolettó, és itt van Bartók kékszakállú hercege Judittal, a kapuval és a három előző feleséggel. Ezen a polcon van a fából faragott királyfi - kerámiából - amott pedig Carmen és a Pillangókisasszony. Sok téma foglalkoztat. Honnan jön új ötlet? Szeretjük a zenét, az operát. Látunk egy darabot, megragad érzelmileg - hozzákapcsolódik a történet, a ruhák. Nagyon szerettem a balettet - egy időben tagja voltam a Balett Barátok Körének, amely az operaházban működött. A darabok után beszélgettünk a szereplőkkel, közelebb kerültünk hozzájuk, így a mű megértéséhez is. Magam is gyermek-táncoktató voltam egy zeneművészeti általános iskolában - így könnyebb is volt beleélni magam ezekbe a helyzetekbe. Hogyan lesz az ötletből mű? Úgy gondolom, először minden a fejben kezdődik. Igen - ahogy az ötlet megszületik, körvonalazódni kezd a fejemben a mű. Sokáig foglalkoztat, amíg elkezdem a műhelyben formázni. Először az alak, a forma, a testtartás, majd az arc, a mimika következik - végül a díszítés - aztán a megszáradás, szárítás. Melyik munkafolyamatot szereted a legjobban? Számomra talán legizgalmasabb a születés pillanata - az, amit kigondoltam, hogyan ölt testet. De nagyon szeretem az utolsó szakaszt, a díszítést is. Szívesen foglalkoztam volna kosztümtervezéssel - most ezt a kívánságomat is teljesítik az egyes figurák - különösen a hölgyek szoknyáin lehet ezt megfigyelni. Mostanában jobban figyelek a színekre is - úgy kezdődött mindez, hogy festéssel is foglalkoztam, az jó előtanulmány volt. Különleges a figurák testtartása: egyik szálegyenes, másik hajlott, a harmadik mozgásban van. Kicsit visszaköszön a testnevelő tanári múlt is. Vagy ez is művészi megfontolásból történik így? Igen. Olyan alakokat szeretek formázni, akiknek jellemük van, valami tartalmat, mondanivalót hordoznak. Nagyon könnyű lenne szép, helyes, bájos kis nőket formázni - de ezek tartalom nélkül giccses figurák lennének. Én mindegyik alkotásommal valami emberit szeretnék elmondani, közvetíteni. Nekem fontos a szellemiség, az érzések kifejezése. Ez sikerült is, hiszen első helyezést értél el kerámiában és a szobraiddal is kreativitás kategóriában. Mostanában mi foglalkoztat, mire készülsz? Ebben az évben ünnepeltük Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját. A párom mostanában Erkel műveket énekel. Már a fejemben van Bánk bán, Tiborc, Melinda, Gertrudis alakja, rajzokat is készítettem. De még nem jutottam el a kivitelezésig. Itt ülsz velem szemben és a fejedben már az Erkel opera hősei vannak? Igen, ez így működik - csak mostanában szerencsére annyi kiállítási készülődés volt. Most a Molnár. C. Pál műteremben is állítottam ki, aztán egy közös kiállítás lesz a Mészáros László Körrel. Hallottam, hogy a Mezőgazdasági Múzeumban is szerepelsz betlehemi jászollal. Ez is érdekes feladat lehetett. Igen. A munkára visszatérve azért el kell mondanom, hogy nem tudok megszakításokkal dolgozni. Úgy érdemes hozzáfognom, ha egyfolytában 4-5 órát tudok formázni, amíg az agyag engedi. Szerencsére jó tanáraim voltak, minden technikai fogást megtanultam tőlük. Különösen a Mészáros László Képzőművészeti Kör művészeti vezetőjének egyénisége, humora, művészi és pedagógusi szemlélete hatott rám. De amit én csinálok, az nagyon egyedi, egyéni és a szívemből szakad ki - teljesen az enyém és nagyon szeretem csinálni. Egy számítógépes tanfolyamon találkoztunk, ahol képszerkesztési ismereteket lehetett tanulni. Azt hittem, én vagyok a legöregebb. Aztán kiderült, hogy mégsem. Hogyan maradhat az ember 80 évesen is ilyen fiatalos, hogy akár évtizedeket letagadhatna. . . de minek. Az alkotó munka, az alkotás, a művészi célok fiatalítanak? Igen, a folyamatos érdeklődés, a kíváncsiság is fiatalít. Lehet, hogy öröklés - a szüleim is hosszú életűek voltak. Örülök a családi együttléteknek az unokámmal, nagyon élvezem, hogy gyönyörködhetek a saját és a mások műveiben, kiállításokra járhatok, szeretem hallgatni a párom énekét. Amíg az ember talpon van és élvezi a szépet, addig panaszra nincsen oka. B. Dobos Jolán munkái eljutottak Ausztráliába, Dél-Afrikába, Japánba, Kaliforniába, Olaszországba, Svájcba, Szlovákiába.
|
|
|
|
