Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 18. szombat, Erik, Alexandra

60+ Médiaműhely: Az Angkor Alapítvány önkéntesei

Kultúra   |   2011, szeptember 9 - 13:56
Nyomtatóbarát változatSend by email
Jelen János, az alapítvány kuratóriumának elnöke a következőképp folytatta a kiállítási megnyitót: megpróbálom felsorolni, kik és hogyan segítették az Angkor Alapítvány munkáját.
'Martoni András - először német ösztöndíjasként találkoztam vele. Nyolc alkalommal találkoztunk, mintegy történelmi kurzust folytatva Kambodzsáról. Szendrő Borival ketten készítették elő a külügyi pályázatot. Sokan vannak itt ma a Kós Károly Egyesületből. Az ő 'vándor építészeik' rengeteget segítettek, hogy többet megtudjunk az angkori épületekről, ők viszont megismerkedtek annak a kultúrának máig használható lényegével, értékeivel. Itt ül közöttünk Hajgató Sári, aki az első program keretében textil-megmunkálást tanított egy nyitott pajtában. Arra okította a tanulókat, hogyan kell ruhát, táskát készíteni - analfabétákkal kezdett, akik megtanultak szabni, varrni, másoknak a keze alá dolgozni.(Sziem Reap városban található a Samdech Euv Gimnázium, amely a környező falvak fiataljait - az angol nyelvoktatással kiegészítve - környezetvédelmi, turisztikai, textilipari és a digitális korszaknak megfelelő informatikai és multimédiás ismeretekre tanítja az önkéntesek segítségével.) Irimiás Balázs japán ösztöndíjjal készítette elő Angkor romterületének feltárását, a közös magyar-japán ásatásokat. Most Körösi Csoma Sándor szobájának felújítását végzi önkéntesekkel Zanglában. Barcza Gergely építész és Csaba Timea szintén japán ösztöndíjasok, informatikát tanítottak a gimnáziumban - használt digitális kamerákkal dolgoztak. A tanulókat Sasa (Sarkadi András) és Matyi (Benedek Mátyás) tanította fényképezni, meglehetősen furcsa módon. Üveglapra virágot festenek, majd a blúz elé teszik és úgy fotóztatják a gyerekekkel. A kommunikációt nem lehet visszaadni - azok csak hangok! De a tanfolyam végére a gyerekek gyönyörűen megoldották a fotós feladatot: Az Idő lefényképezése - amint ez a kiállított képeken is látható, nagyon jól sikerült. Debreczeni Zsuzsi és Jelen Fruzsina is a gyerekkel foglalkoztak, majd a végzős gimnazista tanulóknak szállodai, éttermi és idegenforgalmi munkákat kerestek. Igazi felderítő hadművelet folyt munkahelyeket keresni, majd harcolni, hogy komolyan foglalkoztassák a gyerekeket - annak reményében, hogy egyszer majd saját körzetükben tudjanak dolgozni. Szabó Timea koordinátorként hasznosította a tudását - fogadta a német és magyar önkénteseket, akik már pénz nélkül dolgoztak. Borbás Péter építész a 3 éves vándorprogram keretében dolgozott, az organikus építészet jegyében - ő a kitalálója a „biobudinak”. Odaérkezésükkor 2600 gyereknek csak 18 WC üzemelt. Ennek következményei a talajra, földre, növényi kultúrára katasztrofálisak. Ehhez kapcsolódott majd a Zöld program, kanadai és magyar projektként. Sánta Gábor építészként alapképzést tartott a középiskolásoknak. Jöttek külföldiek is, németek, észtek - drámapedagógusok, közgazdászok. A Zöld program koordinátora Tóth Kornélia volt. Az újabb, későbbi csoportok közül Rózsa Mihály próbálta összefogni az Angkor Alapítvány egyre szélesedő ügyeit. Megpróbált támogatót szerezni egy gazdag vállalkozó személyében. Sajnos, ez nem sikerült. Ápolta a különböző tevékenységek közötti kapcsolatokat - munkát és tanulást. Újabb Zöld programosok jöttek német önkéntesek személyében, elkezdődött egy erre vonatkozó tananyagfejlesztés. Bócz Péter a következő koordinátor, aki az eddigi alapítványi törekvéseket próbálta összefogni, folytatni. Ő volt a mentora 2 német önkéntes lánynak, akik antropológiai, filozófiai tanulmányaikhoz választották Angkort. Az utolsó években Tóth Eszter és Baki György - akik jelenleg is kint vannak -, folytatják az alapítványi munkát. A fotókon ennek a tevékenységnek lenyomata látható - és természetesen a gyerekek képei is.' Jelen János ismertetőjét és az önkéntesek bemutatását egyenként is - mindig taps követte -, ezzel jelezték a részvevők elismerésüket e különleges, érdekes és néha veszélyes munka iránt. Az est befejezése az önkéntesek által készített kambodzsai zöldséges és húsos tekercs kóstolgatása volt és a fotók szemléje. Érdekessége volt az estnek, hogy a résztvevők még sokáig beszélgettek egymással és az érdeklődőkkel - mindenkit foglalkoztatott e távoli térség kultúrája, szokásai és az ott folyó munka. Gratulálunk az Angkor Alapítvány és az önkéntesek sikeréhez!