Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 18. szombat, Erik, Alexandra

60+ Médiaműhely: Különleges pedagógusnap Ecseren

Kultúra   |   2011, június 8 - 12:57
Nyomtatóbarát változatSend by email
Eddig Ecser község nevének hallatán elsőként az egykori Állami Népi Együttes világhírű Ecseri lakodalmasa idéződött fel - Rábai Miklós nevével fémjelezve. Mára egy másik név is kapcsolódik hozzá: Laky Ilonka tanító néni érdekes élettörténete.
Szerény kiállítású meghívót hozott a posta, amelynek tartalma annál különlegesebb volt: iskolanévadásra hívott Ecserre - utolsó, általános iskolai munkahelyemre. Az alkalom jól időzített: 50 éve kapott új iskolát a falu, valamint - a pedagógusnap alkalmából - ünnepélyes keretek között felvette Laky Ilonka tanító néni nevét. Ki volt Lakyné Székely Ilona? Az arany- és gyémántdiplomás Ilonka néni élettörténete igazi, közép-európai embersors. Édesapja az első világháború után Franciaországban maradt, ólomüveg-készítő mesteremberként francia lányt vett feleségül. Három gyermekük született - az 1922. nov. 1-én Roanne-ban született Ilonkát ötévesen a messzi Magyarországra küldték - haza. Ecseren a nagynéni, Székely Ilona, azaz Ila néni - a falu megbecsült tanító nénije fogadta magához, vélhetően bátyja családjának visszatéréséig. Erre azonban nem került sor. A megélhetés, a történelem, később a háborús körülmények megakadályozták a családegyesítést. A szorgalmas kislány az Angolkisasszonyok Szerzetesrendben fejezte be a tanítóképzőt, majd 4 év Sári községben való tanítás után - nevelőanyja nyugdíjazásával - 1946 szeptemberétől Ecseren kezdett tanítani. Első osztályát 1941-ben kapta, az utolsók 1976-ban tanultak betűvetést az osztályában. Férje is tanító volt - Laky Károly személyében - akit a falubeliek Karcsi tanító bácsiként emlegettek. Négy gyermekük született - két lányuk Olaszországba ment férjhez, fiúk Ecseren maradt velük - harmadik kislányuk fiatalon elhunyt. Fájdalmas és különös sorsa ellenére Ilonka néni sosem panaszkodott: jókedélyű, anyáskodó természete volt, a tantestületben a béke, a nyugalom megtestesítője - viták elsimítója, a szeretet képviselője és a művészeté. . . Korán felfedezte az ecseri néphagyomány, öltözködés, ének és tánckultúra szépségét, egyediségét - szabad perceiben a régi ruhákon található motívumokat másolta, rajzolta. Később Praktica fotómasinájával a még fellelhető régi házakat, temetőkereszteket, közösségi eseményeket fényképezte. Mindezt felhasználta a gyermekek tanításában is - a korabeli fotókon népviseletbe öltözött kicsi lányok és fiúk néznek a gép lencséjébe. Az ecseri lakodalmas gyermekek által színpadra vitt eseményéről értesülhetett egykoron Rábai Miklós, amikor az Állami Népi Együttes fellépéseihez eredeti anyagot keresett. Nemrégiben derült ki, hogy Ilonka néni gyönyörű írásával folyamatosan írta az iskola történetét is. A különleges krónikát egykori tanítótársa - Farkas László irodalomtörténész - juttatta vissza a családnak. Nem lehet megindultság nélkül nézni a régi, kézírásos iskolakrónika lapjait, alul-fölül ecseri díszítőmotívumokkal - életszerű rajzokkal. Az ünnepi megemlékezésen Gál Zsolt polgármester úr névadást engedélyező bejelentése után az 'ajándékozó' tanítótárs méltatta Lakyné Székely Ilona munkásságát. Visszaemlékezett a nehéz időszakokra és tanítótársa hallatlan munkabírására, csöndes, megnyerő személyiségére. Befejező szavait a hallgatóság meglett korú tagjai könnyezve fogadták - a régi ecseri tanítványok mind eljöttek. Kár, hogy nem volt lehetőség a hármas név - Lakyné Székely Ilona -, használatára: ezzel egy köztiszteletben álló tanítócsalád neve fémjelezte volna az ecseri iskolát. Ilonka néni története azonban nem fejeződött be a nyugdíjazással. A sors megadta neki, hogy láthatta nyolcvanas éveiben járó édesanyját Franciaországban. Édesapját sajnos már nem - ő addig a napig élt, amíg megérkezett lányunokája. Laky Ilonka azonban nemcsak Ecseren tanított - nyugdíjazása és a körülmények alakulása folytán a teleket lányainál, Szicíliában tölthette. Ahogy mesélik, ott sem tétlenkedett. Kézimunkára tanította az ottani kicsiket, nagyokat - akik nyitottak voltak tanítására és utánozni akarták csodálatos virágmotívumait: festményen, képeken, kerámián. Mindvégig megőrizte magában a nyelvi nehézségeken is felülemelkedő művész-tanítót. Naplója révén kezünkben tarthatjuk a régmúlt történelmét - egy bölcs tanító néni szemüvegén át, aki 2006. május 26-án távozott közülünk. A visszaemlékezés után a már Laky Ilonka nevét viselő iskola tanulói adtak színpompás műsort, amely méltó volt a névadó munkásságához. Ecseren gyűjtött, eredeti népdalokat énekeltek magyarul, szlovákul és jókedvűen, önfeledten táncoltak - gyönyörű népviseletben. (Ilonka néni által megőrzött és továbbadott színes motívumokkal a szoknyákon és mellényeken.) Minden kedves pedagógustársamnak - a múltban, a jelenben és a jövőben -, hasonlóan szép megemlékezést kívánok a gyerekektől, a szülőktől, nagymamáktól, nagypapáktól. Ha jó tündér lennék, a felnövekvő nemzedéknek ilyen tanító néniket varázsolnék minden országba, minden iskolába!