Ahogy a kiállító terembe lépünk, szinte azonnal megállapítható, hogy Madarassy István ötvös-szobrászművész az a fajta alkotó, akinek a műveit nagyon könnyű megszeretni. A mester a mindenki által közismert rezet, vöröses-sárgás árnyalataival, és melegséget sugárzó hangulatával olyan mesterien párosítja megálmodott formáival, hogy a szemlélő alig hiszi el, hogy a szobrok egy merev rézlapból készültek. A művész egyébként először ötvösként végzett a Budapesti Iparművészeti Főiskolán, de kezdettől két irányban tevékenykedik. Az egyik az ötvösművészet, amely az ember környezetének belső építését szolgálja a gazdag műfajú tárgyak egész sorával. Térelválasztók, padlóvázák, tálak teszik szebbé a mindennapi életet, a lakáskultúra modern, sokszínű lehetőségével. Ezek bár használati tárgyak, de a látvány elsősorban esztétikai önállóságukkal szembesíti a nézőt. Madarassy művészetének másik szférájában az ötvösség már csupán technikai eszköz ahhoz, hogy megteremtse szobrait. A művész ugyanis épp olyan erőteljesen és elismertséggel vesz részt a kortárs magyar szobrászat kialakításában, mint az ötvösművészetben. A réz ezer arcát mutatják meg a tűzecsettel, azaz egy gázláng segítségével egy fényes rézlapra festett képek. A kiállításon számos kiemelkedő történelmi személy portréjával is találkozhatunk, így II. Szilveszter pápa, Szent László király, Árpádházi Jolanda és Cervantes rezes tekintete is ránk szegeződik a háromdimenziós képekről.
