Alina Nelega hisz a színészekben. A kritikusok szerint ezért is választotta történetének a monodráma formát, hiszen: "a színész képes átlényegülni, a szerephez idomulni, és intelligens módon közvetíteni az érzelmeket" - állítja az írónő. Andresz Katinak ennek a kihívásnak kellett megfelenie az Améli sóhajában, amely jeleneteket mutat be egy olyan asszony életéből, aki zavarodottan élte át a kommunizmus sötét korszakát, ennek Romániában való megjelenésétől a Ceauşescu kor tetőzéséig, hogy végül egy olyan új világ köszöntsön be utána, melyet ugyanolyan kevésbé ért. A darab valójában a főhősnő kísérleteit kíséri végig, aki értelmet próbál találni a körülötte és vele történő dolgokban. Eközben az őt érő traumák feldolgozására, mint édesanyja öngyilkossága, Améli életének különböző szakaszaiban számos önvédelmi és beilleszkedési mechanizmust fejleszt ki.
Az Améli családi történeteiben életre keltett figuráknak, témáknak - a nő helyzete, párkapcsolatok, homoszexuális viszonyok - mind-mind olyan erejük van, melyek képesek életszerűen felidézni a kommunista rezsim világát, ennek minden aberráltságát, abszurditását és tömény borzalmát - vall a darab hatásáról a színésznő. Andresz Kati hozzáteszi, számára a monodráma nehéz műfaját az könnyítette meg valamelyest, hogy 54 évesen ő is számos emléket hordoz az elmesélt korszakokból.
Alina Nelegának sikerül nevetést fakasztania, vagy legalábbis mosolyra ingerelnie ott, ahol a körülmények kifejezetten drámaiak, ám ennek a fordítottja is igaz, vagyis tragikus hangulatot képes kelteni olyan helyzetekben, melyek első látásra inkább komikusnak tűnnek. Ez a heroikusan-komikus stílus Améliből igazi, hús-vér, élő és hiteles figurát varázsol, a szöveg pedig valósággal lélegzik tőle - vallja Eugenia Anca Rotescu, román irodalomkritikus. A monodrámát előadó színésznőre is nagy hatást gyakorolt a darab, melynek négy hónapos előkészületei során volt ideje a közelmúlt történelmének tanulságain is töprengenie. Úgy gondolom, az Améli a hit elvesztésének története. A főhősnő szép lassan elveszti hitét Istenben, majd a pártban, később testvérében. Így már nehezen találja a kivezető utat gondolatai kuszaságából - elemzi saját benyomásait Andresz Kati.
Az Améli sóhaja egy különleges fajta emlékezést vált ki a nézőből, azt a fajta emlékezést, mely az erőteljes érzelmeken és személyességen alapul, ugyanakkor felidézi a meg nem élt emlékeket is, melyek az előző generációk révén öröklődtek át. A groteszk humorú, keserédes monodráma azon nagyon kevés színházi írások közül való, melyek közelmúltunkkal foglalkoznak, de teljes egészében a jelenünkhöz kötődnek.
(Az Újbuda TV képes beszámolóját hétfőn láthatják a tévében 18 órakor, és kedden itt az Interneten. - a szerk.)
|
|
|
|
