Elődjének tekinthető minden ismeretterjesztő intézmény és szervezet: az Erzsébet Népakadémia, a Szabad Lyceum, a Népművelési Központ, különböző egyesületek; ezeket azonban 1950-ben megszüntették.A TIT 1953-ban magába olvasztotta a Természettudományi Társulatot, s mint ilyennek, elnevezése 1958-ig Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat volt.
Ami pedig a kerületünkben működő önálló TIT Stúdió épületét illeti, ugyancsak tennék kiegészítéseket. A cikkből csak annyit tudtuk meg, hogy 1969 végén avatták föl, így idén ťdecemberben még "csak" 32 éves lesz'. Egy félmondatból (tévesen!) azért az is kiderült, hogy 1964-ben adták át az egykori zsinagógát a TIT részére, melynek falai között, belső terét teljesen átalakítva jött létre a TIT székháza.
Nos, az egykori zsinagóga épületét, 1950-ben államosították, egy sorban a hasonló sorsra jutott egyéb egyházi ingatlanokkal együtt. Egészen pontosan 1966-ban adták aztán a TIT kezelésébe. Az átalakítás barbár munkája eztán kezdődött, arcul csapva egy vallási érzületet, egyben tönkretéve egy kiváló építészeti alkotást is, amúgy már a kádárizmus puhuló diktatúrája alatt, a beinduló �új mechanizmus� közepette.
A lágymányosi zsidó közösség imaterme a Károli Gáspár tér 5. sz. alatt működik, egy nem rég szépen felújított, korszerűsített épületben, mely ingatlant a Budapesti Izraelita Hitközség 1962-ben vásárolta meg.
Nem lehetett célja Fürj István György írásának az egykori zsinagóga-épület részletes bemutatása, még ha a főváros városképileg eme jelentős pontján, mind korszerű megjelenésével, mind-mind kiváló alaprajzi megoldásával olyannyira kitűnt is. Markáns, díszítés nélküli formáival, vasbeton vázszerkezetével új irányt mutatott a zsidó templomépítészetben. Mivel azonban a II. világháború előtt Budapesten több zsinagóga már nem épült, így az adott építkezés ugyanakkor egy korszak lezárását is jelentette. Jelen megemlékezés különös aktualitását az adja, hogy felavatása 1936. szeptember 13-án, egy verőfényes vasárnap délelőtt volt, idén immáron ennek a 65. évfordulója telt el.
Hogy is történt ez akkor?
A nagyünnepek előtt avatta fel a budai zsidó hitközség Szent Imre városi körzetének új, impozáns templomát a kormány és az összes hatóságok képviselőinek jelenlétében. Az avatóünnepségre ezrek zarándokoltak el a feldíszített templomtér elé, ahol díszőrségként lovasrendőrök sorakoztak fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Jalsoviczky dr. osztályfőnök, a főváros képviseletében Lamotte Károly alpolgármester, a magyar királyi honvédség részéről Kovács tábornok, a főkapitányság részéről Helényi Imre főkapitányhelyettes egy magasabb rendőrfőtisztviselőkből álló küldöttség élén jelent meg, azonkívül képviseltette magát az Országos Frontharcos Szövetség, a zsidó cserkészcsapatok, továbbá a felekezeti előkelőségek részéről Stern Samu udvari tanácsos, a pesti izraelita hitközség és az Országos Izraelita Iroda elnöke, Wertheimer Adolf, a Zsidó Múzeum és a Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke nem sokkal később a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának új elnöke. Ott voltak: Vida Jenő és Fleissig Sándor felsőházi tagok és még igen sokan a közélet előkelőségei közül.
Cserkészek kürtje felharsant és baldachin alatt hozták a tórákat a Karinthy Frigyes (Verpeléti) út 4-6 szám alatti imaházból az új templom előtti térre, ahol a megjelent előkelőségek az erre a célra felállított díszsátorban várakoztak. Amint a menet megérkezett, Tyroler József építészmérnök, az építőmunka kivitelezője átadta az új templom kulcsát Novák Ede és Hamburger István tervező építőm vészeknek, akik azt Vető Sándor kulturelöljárónak az építőbizottság elnökének nyújtották át egy rövid beszéd kíséretében, amelyben elmondták, a templom építésének történetét. A bizottság elnöke a kulcsot a budai izraelita hitközség elnökének Krieszhaber Adolf dr.-nak adta át, aki Lamotte Károly alpolgármestert kérte meg arra, hogy Istennek újonnan emelt házát nyissa meg. Miközben a budai zsidótemplomok egyesített énekkórusa Alpár Ignác vezetése alatt zsoltárokat énekelt a közönség bevonult a templomba, ahol pompás kép tárult elébe. Szemközt hatalmas szentély, oldalt színes üvegablakok, hagyományos formák és modern vonalak szerencsés vegyüléke, áhitatkeltő hangulata.
A szent könyveket a frigyszekrény elé vitték és miközben Sirota Sándor főkántor és Perlmann Arnold körzeti kántor zsoltárokat énekeltek, elhelyezték abban. Ezután került sor Alpár Ignác vezényletével dr. Kiss Arnold vezető főrabbinak Kelen Hugó által megzenésített Ima a hazáért cím alkalmi zsoltárára, majd Kiss Arnold szárnyaló avatóbeszéde következett, melyben méltatta a templom megépítésének nagy és kegyeletes tettét. A költőien szép szónoklatát követően Benesofszky Imre dr. főrabbi, az új templom atyja meggyújtotta az örökmécsest megindító ima keretében, majd a templomi énekkar a Halleluja-t énekelte el. A budai hitközség Zsigmond utcai templomának főrabbija, Vidor Pál mondott még ünnepi beszédet s megáldotta a templomot. A templomi körzeti alelnöke Krammer Adolf megható ima kíséretében gyújtotta meg a budai zsidóság nagy halottainak emlékére készített mécsest, mely egyszersmind az I. világháború zsidó hősi halottainak emlékét is hirdette. A Frontharcos Szövetség ennek a mécsesnek a meggyújtása közben tisztelgő állásba helyezkedett.
Krieszhaber Adolf dr. üdvözölte az avatóünnepélyen megjelent vendégeket, méltóságokat, hatóságokat, testületeket és egyesületeket, valamint a törvényhozás mindkét házának tagjait, a kormány, bírói testület, székesfőváros, a honvédség, államrendőrség stb. küldöttjeit. Csobádi Samu, a budai hitközség alelnöke méltatta a nap jelentőségét, mely beteljesedést jelentett a lágymányosi hittestvérek számára és a nagy múltú budai hitközségnek megújhodását. A Szent Imre város templomkörzetének betegen fekvő elnöke Schwarcz Samu nevében Szilárd Bertalan dr. elöljáró köszönte meg a budai hitközségnek és elnökének gondoskodását, különös hálával adózva a fővárosnak, amely a telekadományozással a templom felépítését lehetővé tette.
Ezekre a beszédekre válaszolva Lamotte Károly alpolgármester méltatta a budai zsidóságnak az impozáns templom megépítésével tanúsított nagy áldozatkészségét és kifejezte örömét, hogy a főváros egy m vészi építménnyel lett gazdagabb, amelyet annak a szent célnak szántak, hogy benne lelki felfrissülést és épülést nyerjenek az istenhívő emberek. A pesti zsidóság üdvözletét Stern Samu tolmácsolta, ki a megértés, kölcsönös megbecsülés és szeretet otthonát köszöntötte az új templomban.
A Himnusz eléneklésével a szép ünnepség véget ért, de a közönség még sokáig gyönyörködött az új templom m vészi szépségében, pedig akkor minden részletében nem is volt egészen kész. Aztán keltett csak igazán mély benyomást! A szentélynek és a szószéknek a megoldása, a színes ablakok motívumainak harmonikus összeállítása, a héber bet k szerencsésen alkalmazott ornamentikája mind emelték eme istenházának áhitatát. Külön említendő az előcsarnok artisztikus kiképzése, melynek folytán úgy hatott az előtér, mint egy különálló kis templom. Csakugyan: a teli istentiszteletek céljait szolgálta, mikor is szükségtelenné vált a mintegy 1000 személy befogadására alkalmas nagy templomtér kifűtése.
A templom valójában egy tervezett épületkomplexum első ütemeként készült el, a további, különböző rendeltetésű épületrészek (iskola, paplak, irodák) megvalósítására már nem volt lehetőség.
Az 1920-as évek időszaka a kortárs utat követve lényegében igazolja azt a megállapítást, hogy a "Bauhaus" eszmét elsősorban zsidó építtetők vallották magukénak, ahogy ez kitűnt a Bocskai (Lenke) úti zsinagóga (Novák Ede és Hámor [Hamburger] István) épületénél is, jóllehet travertin kőburkolata, vörösmárvány ablakkeretezései, fölül ívesen záródó ablaknyílásai mind olyan elem, melyek nem igen mutattak rokonságot a Bauhausszal, utaltak inkább a zsinagógaépítés romantikus-keleties hagyományára. Nagyvonalú felfogása, állóablakai, mértéktartó fényűzéssel kiképzett előcsarnoka közelebb álltak a tradicionális építészethez, bár tervezői nem támaszkodtak meglévő mintára, hanem önálló gondolkodásból és m vészi érzésből fakadó lelkesedéssel oldották meg a feladatukat, mely szeretetteljes elmélyülésről tett tanulságot.
A telek méreteivel és formájával komoly fejtörést okozhatott a tervezőknek, de annál dicséretesebb a munkájuk, minden részletre kiterjedő figyelmük az egyensúlyteremtés kit nő példáját adta. Szerkezeti szempontból sem volt könnyű probléma a 27-25 méter alapterületű és kb 14 méter magas templomteret határoló falak szélnyomás ellen való stabilizálása, tekintettel arra, hogy belső oszlop, pillér a templomtérben nem volt. A hatalmas lebegő női karzat is minden alátámasztás nélkül került a helyére. Impozáns és festői monumentalitást eredményezett az óriási belső tér, a tér megvilágítása, a nagyvonalú kazettás mennyezet, az égszínkék szentély, a hófehér falak, a keleti szőnyegként ható ragyogó üvegezés. Komoly meggondolást igényelt a templomtér befedését szolgáló szerkezet megválasztása is s legcélszerűbbnek látszott alsó bordás vasbeton födémmel kombinált rácsos tartók alkalmazása. A 4,5 méternyire előreugró női karzat konzolainak lehorgonyzása, a számos hő- és hangszigetelési, valamint akusztikai probléma, a lágymányosi nehéz talajviszonyokkal való megküzdés, a keserű sóval telített források feltörésének megakadályozása, a számos világítás-technikai kérdés, a templom gazdaságos központi légfűtése, mind olyan feladatok voltak, melyek erős technikai felkészülést igényeltek. Mire azonban az épület 30 éves lett már hozzá is fogtak az átépítéséhez, és legjelentősebb építészeti vívmányait, értékeit rejtették el, számolták föl. A külső falak határolta osztatlan belső terét szintekre tagolták, melyeken különböző helyiségeket alakítottak ki. Ennek következtében az ablakokat is felszabdalták, lekerekített záródásaikat, kisarkították. Épp a megváltoztatott funkció igényeinek megfelelően...
A Benoschofsky Imre (1903-1970), az önálló budai hitközség utolsó rabbijának programja szerint megfestett, zsidó szimbólumsort felvonultató templomablakok megmentett táblái a Rabbiszeminárium templomába kerültek. Az épület eredeti rendeltetésére ma már csak a menórás kovácsoltvas kerítés utal.
Egy kis időutazással mégis bejárhatjuk e pazar épületet!
A kelet felé való tájolás miatt a templom főbejárata a Zsombolyi utcára került. Néhány lépcsőfokot megmászva mindjárt beléphetünk az öt ajtó valamelyikén, a tényleges templomtérbe azonban a tágas előcsarnokon át lehetet majd bejutni. Még előtte módunk van letenni kabátunkat, táskánkat a jobb, illetve bal oldali ruhatár egyikében. Bejutva az imaterembe, megkapó annak monumentalitása, melyet csak fokoz a fehérre meszelt, dísztelen falak hatása és a kazettás mennyezet. A templom belső képe nemes egyszerűségében megkapó. Mentes minden fölösleges díszítéstől amely a figyelmet megosztaná, hogy annál jobban kiemelkedjék a bejárattal szemben lévő szentély, az interieur főtémája, amely e hajlékot templommá avatja. A szentély hátterét tavertin burkolat adja, bemélyedő fala égszínkék, jobb, illetve bal oldali részein egy-egy körablak. Többlépcsős emelvény vezet a fülke négyszögletes formáját kihangsúlyozó, álló téglalap alakú, vörösmárvány keret Tóra-szekrényhez, melynek tetejére került a két kőtábla, két oldalára pedig egy-egy álló menóra. A szentély hátsó fala széleinek ellentétes szögletéből félköríves záródású ajtónyílás vezet a kívülről megközelíthetetlen rabbi- és kántorszobába. A szentély falának travertinnel burkolt része fölött a kórus ötíves loggiás fülkéje nyílik, ahova helyezték az orgonát is. Ahogy a f bejárat ajtóíveivel, ugyanúgy eme fülkeívekkel teljes egyezésben van a templom mindkét oldalfalán végigmenő hatalmas méretű íves lezárású ötös ablakcso. Az ablakok bordaosztása, az ótestamentumból vett szimbólikus motívumok ritmusa nemcsak kiegészíti az architktúrát, de egyben nagyszerű világítási effektust is eredményez. Elismerés illeti Hende Vince festőmővészt is, akinek a színes ablakok kivitelezésében fontos szerep jutott.
A szentélyfülke északi sarkához került az egyszer hasáb alakú szószék, pártázatos hangvetővel. A szentélyfülke felett Ézsaiás könyvéből (6, 3) vett héber bet s idézet hirdeti, hogy: "Szent, szent, szent a seregek Istene, tele van az egész föld az ő dicsőségével".
Az eredetileg a Tóra-felolvasás céljára szolgáló bima elvben az ortodox konzervatív hagyomány számára is elfogadható módon a terem közepére került, ugyancsak hasábos kialakítással, kétoldalt néhány lépcsővel megközelíthető emelvényre.
A karzatra a déli homlokzaton kívülről nyíló oldalbejáraton át, a lépcsőházon keresztül lehet feljutni. Az oldalbejáratot a lépcsőház enyhén kiugró tömbje és az egymás fölé helyezett, körben lévő Dávid-csillagokal díszített színes ablak hansúlyozza, felette az épület sarkán a rendeltetést jelző kettős kőtáblával.
A templom nagy felület , sima homlokzatát az épülettömböt határoló vasbetonkeretek hangsúlyozzák.
Milyen kár, hogy mindez ma már kívülről is alíg látszik, az épület valamikori szépségét adó vonalak a jelentéktelenségig leegyszer södtek, a teljesen átalakított belső helyrehozhatatlan átalakításáról nem is beszélve.
Novák Ede (1888-1951) hosszú ideig tervezett Barát Bélával társulva: lakótelepeket iskolákat, bárházakat, villákat (pl. Bp. II. Napraforgó u. 22., a kislakásos családiház-mintatelepen, 1931). Együttes m vük a Posta központi anyagraktára és az albertfalvai tistviselő- és munkástelep is (Építész, Fegyvernek, Vegyész és Karcag utcák által határolt terület, 1929). Budapesten a VIII. kerület Rákóczi út 4. szám alatti ún. Georgia-házzal (1935) méltán arattak elismerést. Városrendezési terveikkel díjakat nyertek a váci, kassai, salgótarjáni és miskolci tervpályázaton. Novák Ede együttműködve Szántó Árpáddal 1949-ben részt vett a hajdunánási 400 vagonos gabonasiló tervezésében. Szakirodalmi munkásságot is fejtett ki, munkatársa volt a Technikai Lexikonnak.
Hámor (Hamburger) István XIII. Pozsonyi út 55/53 szám alatti a Wahrmann Mór köznél lévő épülete (1942) a legutóbbi időkben a látványos Crepto-reklám helyszínéül is szolgált, de szintén az Újlipótvárosban, a Hollán Ernő utca 16.szám alatt is építettek tervei alapján; eme ház Katona József utcai sarkára került Kovács Margit Szent Flóriánt ábrázoló fülkereliefje. A XI. kerületben a Bartók Béla út 68., illetve 70. szám alatti házak (1934) ugyancsak az ő munkái! Ez utóbbiak ügyesen tükörképei egymásnak, lényegében csak a homlokzat burkolatában különböznek egymástól.
|
|
|
|
