A Budai Sas-hegy Természetvédelmi – a Duna–Ipoly Nemzeti Park működési területén lévő 30 hektárnyi védett –Terület különleges természeti értékeket őriz.
A hegy tetejére vezető ösvény kerekes székkel is járható. A 850 m hosszúságú, kör vonalvezetésű tanösvény kizárólag szakvezetővel látogatható.
Története dióhéjban
Pest-Buda, majd 1873 után a gyors fejlődésnek indult Budapest terjeszkedése egyre több természetes élőhelyet emésztett fel a főváros körül. A terjeszkedő háztenger egyre szorosabbra fonta gyűrűjét a Sas-hegy körül is. A második világháborút megelőző időszakban a parcellázások elérték a hegy főgerincét. A parcellázatlan főcsúcsok és a déli lejtő területe pedig „közkert” szerepkört kapott a főváros rendezési tervében, így a kopár részek erdősítése megkezdődött. Ma már rémképnek látjuk, de a 20. század első felében közeli lehetőségnek tűnt a hegy teljes urbanizációja.
Szerencsére 1780 és 1940 között a hegyen változó intenzitású, de kiterjedt kutatások folytak. A kutatók – amellett, hogy újabb és újabb növény- és állatfajokat írtak le – kezdték belátni, hogy a Budai-hegység egyes részeit mindenképpen meg kell óvni a város terjeszkedésétől. Elsőként 1942-ben írták le „a Sas-hegy felső, sziklás és füves része” megvédésének fontosságát, a területen található természeti értékek: sziklaalakzatok, dolomit- és lösznövényzet, és az ehhez kötődő ritkaságokat felmutató állatvilág védelme érdekében.
Az Országos Természetvédelmi Tanács 985/1957. számú határozata létrehozta a 30 hektáros „Sashegy” Természetvédelmi Területet. A határozat a fokozott védettség ismérveit, azaz a főváros szélén fekvő terület bekerítését, szigorú őrzését, erdősítését, élőhely-rekonstrukcióját, s mindenféle hasznosítási tilalmát írta elő. A megvalósítás 1958-ban kezdődött meg.
1978-ban létrehozták a Budai Tájvédelmi Körzetet. Ennek területe sokszorosa a Sas-hegyi Természetvédelmi Területnek, de Buda természetvédelmi értékein belül a Sas-hegy kiemelt jelentősége továbbra is megmaradt.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – mint természetvédelmi hatóság – 2003-ban megerősítette a Sas-hegy védelmét. A terület látogathatóságát korlátozta, a vendégek csak a kijelölt tanösvényeket és pihenőhelyeket vehetik igénybe.
A Sas-hegyet már évszázadok óta nem köti össze természetes erdőtakaró a Budai-hegység többi részével. Nemcsak tűzifát vágtak a Budán letelepedők, de már II. Géza király idején (1141–1162) is irtották a budai vár környéki erdőket, hogy szőlőt telepítsenek. Egy 1778-ban készült térkép tanúsága szerint a Sas-hegyen csak a sziklás hegycsúcsok emelkedtek ki a szőlőültetvényekből.
1882 után néhány év alatt a filoxéra – ez a rendkívül szapora gyökértetű – teljesen kiirtotta a budai szőlőket. A kipusztuló szőlők helyére néhol gyümölcsösöket ültettek, máshol spontán módon elkezdődött a cserjésedés, beerdősülés. Az első igazi változást 1929-30 hozta el, mikor a Sas-hegy északi oldalán, a hegytetőhöz nagyon közel felépítették a Notre-Dame de Sion francia apáca-rendházat és nevelőintézetet
|
|
|
|
|
