A Fonó története Lukács József alapító-mecénással kezdődött, aki, miután menthetetlenül beleszeretett a népzenébe, úgy gondolta, érdemes ennek a kultúrkörnek egy saját intézményt létrehozni. 1995 októberében egy lepusztult gyártelep szomszédságában nyílt meg a Fonó, annak a küldetésnek érdekében, ami az autentikus népi kultúra életben tartása.
Az eredmények a zeneházat igazolják: a hétről hétre megrendezett táncházat százak látogatják, és amely egyedülálló a hazai táncéletben.
A Fonó lemezkiadóként is működik, a világzenét globálisan meghatározó WOMEX legutóbb közzétett top 20-as listáján egyedüli magyar kiadóként szerepel az intézmény.
A Fonó alapítása óta segítette a művészeket. Itt kezdte, vagy teljesítette ki pályafutását, pl. Balázs Elemér, Berecz András, Szalóki Ági, Palya Bea, Harcsa Veronika, Lajkó Félix, Csík János, Ferenczi György, Dresch Mihály, Pál István Szalonna, Borbély Mihály is.
Az egész földrész csodájára jár a magyar népzenének és néptáncnak, amelyben egyszerre vannak jelen az európai művészettörténeti korok lenyomatai, és mindezeket mai környezetben is tökéletesen lehet használni, amint azt a táncházmozgalom életképessége és sikerei bizonyítják. A minden politikai felhangtól mentes zene nyelve, ahol az évszázados dallamok beszélnek helyettünk, remek kiindulópontja lehet bármilyen kulturális párbeszédnek. Ezt a kincset folyamatosan éltetni kell.
|
|
|
