Kelenföldi Erőmű 1913-1933 között épült. Részei: főépület, lakóház, tűzoltószertár és őrház, II. sz. szivattyúház, kazánházi transzformátor állomás, portásház.
Az Erőmű megépítéséről 1911-ben született döntés. Az Erőmű 1914-ben kezdte meg az üzemelést. 1922 és 1943 között újabb és újabb gőzkazánokat és turbinákat telepítettek, hogy ki tudják elégíteni az egyre növekvő igényeket.
A II. világháború során az Erőmű szerencsére nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat. A világháború vége után, 1947-ben a termelés már el is érte a négy évvel korábbi szintet.
A Kelenföldi Erőmű üzemelését az 1950-es években bekövetkező nagymértékű iparosítás jelentősen megváltoztatta. A fejlesztés irányait a tüzelőanyag-váltás és az ipari, később lakossági célú melegvíz-szolgáltatás megkezdése határozta meg. Az Erőművet fűtőművé alakították át az épülő lakótelepek gazdaságosabb központi fűtésének kiszolgálására. Kelenföld áramtermelő szerepe azonban nem szűnt meg teljesen.
1962 és 1972 között a hőszolgáltatási igényeknek megfelelően az Erőmű teljesen átalakult, majd 1995–2010 között újabb fejlesztéseket hajtottak végre az Erőműben.
A Kelenföldi Erőmű leghíresebb épületét, az 1930-as évek elején felépült kapcsolóházat 2005-ben bezárták, az épület azóta kihasználatlan maradt. Az üvegtetejű irányítóterem mára világhírű ipari műemlékké vált. A kultikus üvegkupolájú kapcsolóházba egy üvegfalú külső lépcsőházon át vezet az út, a csillogó üvegfal mentén egy csigavonalú vaslépcsőn lehet feljutni.
Az irányítóterem napjainkban igen népszerű filmforgatási helyszín.
2005 óta áll zárva az épületegyüttes, azóta egyszer-egyszer nyílik meg a nagyközönségnek kivételes alkalmakkor, az Erőmű kapcsolóházának megtekintése előzetesen meghirdetett látogatások keretében lehetséges.
|
|
|
|
|
|
