Az első ilyen emléktábla - egy Edömér utcai ház falán - Dr. Palotás Lászlóra emlékezik.
'Ebben a házban élt 1937-től 1993-ig Dr. Palotás László (1903-1993) Kossuth díjas egyetemi tanár, akadémikus. Mérnökök generációit nevelte emberséggel, tudással és hittel.'
Ezek a szavak, az utca embere számára, csak tényeket és érzelmeket árulnak el a Professzorról. Egyik lányával, dr. Palotás Magdolnával, és számtalan unokái közül kettővel, Maár Gáborral és Maár Lászlóval egészítjük ki ezt a néhány szót.
Milyen mérnök is volt, mi volt a szakterülete?
MG: Úgynevezett 'civil mérnök' volt, a mai fogalmak szerint, ez az építőmérnöki kart jelenti. Ennek három ága volt, a vízépítő, az útépítő és a statikus.
Ő leginkább a statikát szerette, ezért a hídépítést választotta. Vezetője volt a Hídépítő Tanszéknek, amíg el nem távolították onnan. Akkor az Építőanyag Tanszékre került, ahol később szintén tanszékvezető lett, bizonyítandó sokoldalú tehetségét. (van is egy róla elnevezett képlet a kavicsosztályozásra)
Azt olvastam róla, hogy 'betontudós' és hogy 'hidász'. Miért kapta ezeket a neveket?
PM: Mindennél fontosabbnak tartotta, hogy hidakat tervezzen, kivitelezzen és - a II. Világháború után - hogy a felújításokban részt vegyen. Legjobban a Lánchídat szerette, de élete fontos része volt a Margit híd és az Árpád híd is.
Ezen kívül, szerte az országban még, 243 kisebb híd építéséhez fűződik a neve. A betontudós nevet a betonnal való kísérletezései miatt kapta.
'Egyetemi tanár, akadémikus' volt, ahogy a táblán olvashatjuk. . .
PM: Nyugdíjazásáig egyetemi oktató volt, utána az Akadémia státuszába került. Minden vágya az volt (hiába kapta meg 1962-ben a Kossuth-díjat), hogy akadémiai tag legyen. Hiába terjesztették fel minden évben tagságra - keresztény világnézete miatt - akadémia tag csak a rendszerváltáskor lehetett. Akkor azonban rögtön.
Halála után létrejött a 'Palotás alapítvány', melynek keretében minden évben egy hazai vagy külföldi mérnök megkapja a 'Palotás-díjat'.
Több szakmai könyve, tankönyve jelent meg. . .
ML: 27 könyve jelent meg, leghíresebb a négy kötetes 'Mérnöki kézikönyv'. Erre azért vagyunk büszkék, mert a mai napig is tanulnak belőle a leendő mérnökök - már, ha hozzájutnak. A többi könyve is rendkívül keresett, nehezen hozzáférhető.
Milyen emléketek van, hogyan él az emlékezetetekben, mint nagypapa?
MG: Én nagyon sok mindent csak most - felnőtt fejjel - értek meg abból, amit mondott, hogy mennyire őszinte volt, mennyire mély dolgokat mondott.
ML: Nekem az, hogy hogyan viszonyult az emberekhez, hogy óriási türelemmel volt mindenkihez. Ugyanez a türelem volt benne az unokái felé. Engem gyakran tanított - főleg szakmai dolgokra, ezért is kerültem a főiskolára. Nem lettem építész, a kivitelezésben van részem, ez csak kis töredéke az Ő területének.
PM: Én a negyedik lánya vagyok, nekem az volt a legszebb az életemben, hogy Vele mindent meg tudtam beszélni - szinte többet beszéltem vele őszintén, mint az Édesanyámmal, pedig egyformán szerettem Őket. . .
Mintegy adalékként, - hogy milyen is volt Palotás Professzor úr - idézek egy nekem írt dedikációját:
'A híd - kapcsolat a tovarohanó folyók, a mély völgyek, a meredek partok felett, az emberi indulatok, szakadékok felett, az emberi szívek között'
