60+ Médiaműhely: Emléknapok kapcsán...

Az emléknapok kapcsán kétféle vélemény kap hangot: Az egyik, hogy ennyi évvel a történtek után már nem kéne ezzel foglalkozni, nem szabad feltépni a még köztünk élő túlélők fájó a sebeit, nem kell a fiatalokkal megismertetni a borzalmakat, és hasonló érvek. A másik vélemény, hogy nem szabad nem beszélni róla - ismerni kell a fiatal generációknak is a múltat, hogy elkerülhető legyen egy újabb tragédia. Gondolom egyértelmű, hogy magam is ez utóbbi véleményhez csatlakozom, e nélkül nem készült volna el a most következő összeállítás. A fent említetteken kívül, véleményem szerint mindenkinek joga, mi több kötelessége ismerni a felmenői életét, sorsát. Nem csak a tisztelet miatt, de tudniuk kell a szüleik, nagyszüleik személyiség-változásának okait, amik az átélt élményekből adódtak. De, a következő generációk is hordozták és hordozzák ezek nyomait. Akár azért, mert a túlélői meséltek nekik, akár azért, mert a szüleik kíméletből elhallgatták a családjuk múltját. Ezen gondolatok jegyében kerestem fel két olyan helyet, ahol adatokat gyűjtöttek és gyűjtenek a mai napig is túlélőktől és leszármazottaktól,- valamint kutatják és gondozzák a rájuk bízott anyagot, és gondoskodnak róla, hogy életben tartsák az emlékeket, valamint, hogy hitelesen ismertessék meg a következő generációt a múlttal. Azután, hogy ezek ismeretével ki mit kezd, az már egyén függő. Részben, ezen gondolatokkal bevezetve hangzott el a mellékelt adás a Civil Rádióban.