Most egy kicsit magát is bemutatva, mesél a Gazdagréti irodalmi estekről. A Rét című folyóiratban - mely a Gazdagréti Közösségi Ház újságja volt - 2011. augusztusában megjelent egy hirdetés. Vers és novellaíró pályázatot hirdettek Újbudán élő hatvanon túliaknak. Miután én ezeknek a feltételeknek megfeleltem - és már évek óta irogattam - elküldtem a pályázatomat. Próbaképpen. Ezt a címet is adtam a novelláimnak; Próba. Talán érdekel valakit a családunk, hátha érdekes, ahogyan leírtam, ami a családunkkal történt. Kaptam is meghívót az eredményhirdetésre. Gondoltam, hogy ez jó alkalom, hogy megismerkedjek a lakótelepen élő, irodalmat kedvelő szomszédokkal. Legnagyobb meglepetésemre, a novellaíró kategóriában az I. díjat én kaptam. Erre igazán nem számítottam, hiszen ez volt az első nyilvános esemény, amelyen - mint novellaíró - részt vettem. Az eredményhirdetés után a pályázat résztvevőivel történt beszélgetésből kiderült, hogy rendszeres irodalmi esteket is szervez a Közösségi Ház. Még Őrmezőről, Kelenföldről is jönnek vendégek. Ma már én is elmegyek Ezek az estek két részből állnak. Az első részben nagy költőink verseit szavalja két előadóművész, és a Weiner Leó Zeneiskola növendékeinek zongorakísérete teszi teljessé mindezt. A műsor második részében - a már másodszorra meghirdetett - vers és prózaíró pályázat résztvevőinek műveit olvassák fel - igen nagy sikerrel. (Aki szeretné, maga is elmondhatja kedvenc versét. Így hatvan körül már felszabadultan, könnyedén jönnek a szavak.) A siker egyik oka az előadók nagyon magas művészi színvonala. A másik, hogy a vers és prózaíró pályázaton részt vett írók ebben a kis műhelyben rögtön lemérhetik, hogyan fogadja a hozzáértő közönség az írásaikat. A legutóbbi est alkalmával először Radnóti életútját idézte fel Somogyi Ágnes, azután Radnóti verseket hallhattunk Engelbrecht László előadásában. A közösségi ház elcsendesedett. A lét és a halál, a háború és a remény mind ott ültek velünk a szobában. Idősek és fiatalabbak, nők és férfiak - mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a verseket. Egy pillantás, egy félmosoly, súlyos szavak, felhőtlen boldogság és reménykedés. A bőrünkön éreztük a versek hangulatát. Halk zongorajáték tette tökéletessé a délutánt. Kis szünet után a beküldött pályaművekből olvastak fel az előadók. Volt itt humor, 30. házassági évforduló, a tavasz köszöntése, és egy életút bemutatása. Szép is volt, jó is volt ez a verses péntek délután.
|
|
|
