Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 26. kedd, Virág

60+ Médiaműhely: Retus nélkül

Kultúra   |   2011, február 25 - 14:37
Nyomtatóbarát változatSend by email

A napokban nyílik meg Díner Tamás fotóművész műtermében egy valódi konzultációs központ. A fotográfiát szerető, tanulni vágyók igazi hiánypótló lehetőséget kapnak. A megnyitó előtt beszélgettem Díner Tamással.

Ez lesz az első alkalom, hogy tanítani fog?

Nem. Évek óta részt veszek az Orczy kertben működő, a Fotó Spektrum Kft. által működtetett Fotó Akadémia munkájában. Általában negyven-hatvan fő vesz részt ezen a képzésen. A most megnyíló stúdió kicsit más lesz. Természetesen a fotográfiáról, a fotózásról fog szólni - de másként. Egyébként a tanítás, a taníttatás nagyon nehéz kenyér, ugyanakkor az embereknek örömet szerez.

A digitális gépek világában beszélhetünk még hagyományos fényképezésről? Ön melyiket részesíti előnyben?

Ma már mindkettőt. Eleinte nem szerettem, de az előhívással járó tortúrák miatt - volt olyan, amikor az előhívást jól elrontották - most már elfogadom. Mindenhol digitális géppel dolgoznak. Annak viszont, aki tanulja a fényképezést, az analóg gépet ajánlom. Amikor már tud mindent, jöhet a digitális gép.

Retus és Photoshop? Használja, fontos az utólagos alakítás?

Régen mindig mondták, hogy ez fontos, de nekem sohasem volt az. Ezekkel meghazudtoljuk a világot. Sophia Loren mondta egyszer: „Sminkelni belülről kell.” Azt hiszem, ezzel mindent elmondott erről, ezt én sem tudnám jobban megfogalmazni.

Ön a jazz-fotókkal, lemezborítókkal lett igazán ismert. Ezek általában fekete-fehér képek. Mi dönti el, hogy a kép színes, vagy fekete-fehér?

A fekete-fehér fotó maga az absztrakció. Nem csak a jazz koncerteken készült képek, de a pantomim fotóim is fekete-fehérek. A kiállítási képeim nagyrészt színesek. Itt érvényesülnek azok az őrületes harmóniák, amit a színek adnak.

Lemezborítók?

Abban az időben (a hetvenes évek eleje) még a Képző- és Iparművészeti Lektorátus jelölte ki azt, aki lemezborítót csinálhatott. Elmentem a lektorátushoz, és végül kijelöltek. Azóta több mint 180 lemezborítót készítettem. Az első munkáim a Kaláka és a Skorpió lemezei voltak. A CD lemezek megjelenésével eltűntek a lemezborítók.

Ekkor jött az épületfotózás?

Nem. A lakásfotózás egy külön szakma. Fokozatosan tanultam bele. A Mi otthonunk magazin felkérésére készültek cikkek, melyeket a feleségem írt, én a képeket készítettem. Izgalmas feladat volt. Megszerettem.

Számos fotója fellelhető az interneten is. Ezek sorsát figyelemmel tudja kísérni?

Volt már olyan, hogy egy-egy fotóm felhasználásához engedélyt kértek Nem ez az általános. Mit tudok tenni? Tudomásul veszem, de nem örülök.