Papp Oszkár, aki augusztus 11-én ünnepelte 85. születésnapját, a mai napig rendszeresen dolgozik, nemrég készített például Judit lánya névnapjára egy piros-fekete-arany manós képet. Mint azt elmondta, a Budai Művészházban főként kisebb méretű képsorokat, mintegy 40-50 festményt állított ki.
'A képek lényege mint minden művészeti tevékenység esetében a világ megismerése - ez az ember valódi dolga. A világegyetemben a teremtés úgymond visszanéz önnönmagára, az ember saját tudatára emeli saját magát. Ennek az eszköze a művészet, a tudomány és egyáltalán az emberi gondolkodás. - véli a művész.
Az alkotó 1945 és 50 között járt a képzőművészeti főiskolára, mestere volt többek között Bernáth Aurél és Szőnyi István. Korábban részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a Második Világháború után a népi kollégiumok szervezésében, ő maga pedig a Dési Huber István képzőművészeti kollégiumot vezette.
Az élet értelméről így gondolkozik: 'Nagyon sokféle a lényege: alapvetően az állandó változás az állandó metamorfózis, maga az átvalósulás. A valóság maga átvalósulások végeláthatatlan sorozata.'
1950-ben kizárták mindenhonnan, két és fél évtizedig abból élt, hogy falképeket és mozaikokat restaurált a Műemlékvédelmi Hivatalnak. Kitanulta a tűzzománc technikát, sok ilyen megoldással készült képet is alkotott, köztük a Budapestet ábrázolót, amely a fővárosban, a Ferenciek terén az aluljárót díszíti.
A művész így fogalmaz: nincs olyan anyag, amit ne használnék fel képeim elkészítésénél. A sokféle technikát már csak a különböző anyagok kavalkádja színesíti - legyen szó akár a klasszikus temperáról, műanyagról, fémreszelékekről, vagy a hétköznapi sütéshez használt alumínium fóliáról.