Román György egyedi és azonnal felismerhető képi világa egyszerre foglalja magába a naivitás tisztaságát, egyéni látásmódját és a háborúk okozta súlyos, megrendítő élmények tapasztalatát, egy komoly művész bölcsességét. A személyes élményekhez ezer szállal kapcsolódnak az alkotások.
A művész számára nagyon fontos volt, hogy hol alkot, így A bérház történetei nem csupán épületekről, hanem a bennük és körülöttük zajló életekről, sorsokról is mesélnek. A szürke, füsttől és portól megszürkült falak helyenként valóban eredeti vizualitásukkal tűnnek fel, ám sokkal gyakoribb, hogy Román kirobbanó színkavalkáddal, rikító lüktetéssel fröcsköli tele a sötét falakat.
Mintha a zord falak közt élő emberek minden öröme és bánata egyszerre kifelé fordulna, hogy ezzel mutassa meg egy bérház napos oldalát.
