A mintegy 250 tanuló verőfényes napsütésben érkezett ki péntek délben az emlékhelyre. A főtéren, a süllyesztett 56-os emlékművet körbeállva a Himnusz eléneklése után dalokkal köszöntötték a forradalom hőseit a diákok. Majd az osztályfőnökök vezetésével elkezdődött a séta a három szomszédos történelmi parcellába. A 301-es parcella "stációi" Jovánovics Miklós hatalmas kőtömbjei, Maléter Pál honvédelmi miniszter sírja, az erdélyi mártírok kopjafája, s a hősök kopjafáinak "erdeje" voltak. S egyszerre Nagy Imre, 1956-os mártír miniszterelnökünk sírjához érkeztünk. Szinte némán, dermedten álltak a növendékek Nagy Imre és mellette a Névtelen Hősök sírja körül. Egy-egy szál gerbera került a sírokra. Igen, a történelem előttünk van, szinte kézzelfogható közelségben, ezt érezte minden jelenlévő.
A kellemes őszi napsütésben a zümmögő méhek hangja és az ősz sárguló falevelei adtak sajátos, egyszerre szép és fájdalmas hangulatot a méltóságteljes sétának. Mansfeld Péter sírja mellett haladt az út tovább a szomszédos, a forradalom előtti évek áldozatainak sírjai felé. S visszakanyarodva pedig a székelykapu apró kapuján át a mártírok névsorát tartalmazó táblánál zárult az emlékező séta.
A sportiskolás növendékek '56-os megemlékezése ebben az évben egy újabb lépés volt a Történelem megismerésében. Kiféle haladva még vissza-visszatekintett számos szempár, mely egyre távolodott az emlékmű hófehér tömbjétől, a kopjafáktól, s egyre halványult az emlékpark. De egyben biztosak lehetünk, e nap emlékei sokáig fognak élni. Kifelé menet két ötödik osztályos tanuló beszélgetése maradt meg bennem: "Láttad az emlékmű hatalmas szikláit, mintha óriások görgették volna ide!" A válasz bölcs és tanári volt: "Nem tudtad, az 56-os forradalmárok óriások voltak!"
|
|
|
