A minap nyílt tárlatot Vasvári László Sándor, grafikus művész méltatta, erősen ellensúlyozva a galéria politikai kötődését, hiszen a tárlatnak az LMP tavaly augusztusban nyílt kerületi központja adott helyett ¨C ami egyben nemrég a budai központtá avanzsált.
A tárlat nem vezeti a szemet, nem érződik rajta a rafináltság, egyszerűen van. Arra csábít, hogy a látogató maga fedezze fel a szépet, a színeket, a vásznat, az alkotók lelki világát stilizált környezet nélkül, csak azért, hogy ne érezze már magát kínban az sem, aki péntek este meglazította a nyakkendőjét és egy doboz sörrel a kezében lazítana az egész heti hajtás után.
Vasvári nyitó beszéde is ráerősített az első impresszióra. Laza, kötetlen tárlat, urbanisztikus stílusban, a terem közepén egy pingpong asztallal, ami azonnal egyértelművé teszi a kiállító terem valódi funkcionalitását.
Vasvári is érzete, hogy a művek alatt álló eszköz némi magyarázatra szorul, mert az asztalt nem tálalónak, támaszkodónak szánták. Azt mondja, a minap este, szokás szerint erősen pingpongoztak a klubban amikor rájuk nyitott egy betérő, és rácsodálkozott a térre. Itt ilyen is van? Majd megkérdezte - és itt lehet mindig pingpongozni?
Az ismeretlen ezzel megalkotta a hely kicsiny politikai anagrammáját, amely nem mellesleg magába foglalja a klub küldetését is. Egy tér, ahol lehet politizálni, képeket nézni főleg viszont pingpongozni.
