Február 27-én nyílt Új képek címmel kiállítása Vojnich Erzsébet Munkácsy-díjas festőnek a Bartók Galériában. A festmények témája főkét csarnokok, termek, belső terek, lépcsők, udvarok, aluljárók. Van, aki azt mondja, Vojnich Erzsébet a csend festője.
Vojnich Erzsébet képeiről így ír férje, Szüts Miklós festőművész: "...a Vojnich képek többsége mindig kacérkodik egy kicsit a romantikával. Romantikával "elvágyódási" értelemben, hogy mégiscsak sejteni engedi, hogy itten most nekünk nem feltétlenül annyira jó, hogy valahol máshol talán jobb... Persze mindezt a Vojnich-i fegyelemmel és mértéktartással mondja: nem sóhajtozik és nem ábrándozik (mint az igazi romantika), csendes NYUGALOMMAL szólnak mondatai."
Radnóti Miklós kritikájában elmondja, mik nem Voinich-képek: nem térarchitektúrák, nem a tett lidérces színhelyei, nem tragikus látomások egy ember nélküli világról, nem a neutronbomba víziója, s nem is a szorongás, a hontalanság kísérteties szimbolikája. Felteheti az olvasó tehát a kérdést. Hát akkor mik?! Erre minden embernek magának kell rájönnie.
Ezek az ember alkotta, de mára üressé vált terek szinte tárgyilagosak. Szürkés, barnás, sötét színeivel talán nem is lehet másodlagos értelmet adni képeinek, mint elhagyatott, mozdulatlan, üressé vált terek narratív bemutatását.
Vojnich Erzsébet a kiállítás megnyitóján így nyilatkozott: "Sokszor van, hogy millió színt akarok használni, de a palettára mindig ugyanazok a színek kerülnek fel."
Z. A. - Újbuda WEB (2007. 03. 02.)
Kapcsolódó linkek:
