Az első országgyűlési képviselő asszony

"A keresztény erkölcstan nem ismeri a kollektív megtorlást" - Slachta Margit 1943-ban írott gondolata olvasható az Ulászló u. 15. szám alatti Őrangyal-telep házának falán elhelyezett emléktáblán. Mint az avatáson elmondottakból is kiderült, a képviselőnő karizmatikus személyisége és eltökéltsége olyan emberséggel, hittel és szeretettel párosult, amely életének minden korszakában kiemelte őt társai közül. Különösen érzékeny volt az üldözöttek, a szegények, az elesettek és az emberi alapjogaiktól megfosztott személyek sorsára. Nehéz történelmi korszakban élt, ám függetlenül a változó korszellemtől, az első, majd a második világháború, később a kommunista diktatúra éveiben is belső meggyőződése szerint cselekedett. Nyíltan és titokban is szembeszállt azzal a világgal, amely a szabad, egyenrangú, méltó élethez való jogot nem tartotta tiszteletben. - Slachta Margitra emlékezve iránytűt kapunk a jelenhez is, hiszen amit képviselt, ma szinte szóról szóra aktuális - mondta beszédében Jankó István, önkormányzati képviselő, a Kulturális Bizottság tagja. Hozzátette, az önbecsülés, a jogbiztonság, a nemzeti erkölcs és a keresztényi értékek képviselete, vagy akár a családok és az oktatás rangjának visszaállítása csakúgy a mai közélet fontos feladatai, mint Slachta Margit korában voltak. Mona Ilona, a Szociális Testvérek Társasága tagja felidézte a II. világháború Magyarországát, amelyben a képviselő asszony által alapított és vezetett szerzetes közösség tevékenykedett. Hangsúlyozta, hogy a hivatalosan fasisztának mondott ország nem volt azonos a valódi Magyarországgal. Példákat sorolt, amelyekből kiderül, az egész országban mentették, bujtatták a zsidó embereket. Hozzátette, ők az Ulászló utcai Őrangyal-telepen nem tudtak volna ezreket menteni, ha a környéken élők hallgatásukkal nem segítették volna őket. - Ezért az emlékezés megilleti azokat, akiknek volt bátorságuk cselekedni, de azokat is, akik a hallgatás eszközével védték a cselekvőket - tette hozzá. Az avatáson elmondott ünnepi beszédében Dés Rita, az emléktábla-állítást kezdeményező Kelenligeti Kör nevében mindenkinek köszönetet mondott a segítségért. Slachta Margit mozgalmas életének fontosabb állomásait érintve kiemelte, emberi és politikai hagyatékának is felbecsülhetetlen értéke van. Aktivitására, fáradhatatlanságára utalva hozzátette, ha ma élne, ott lenne mindenütt, ahol segíteni kell, és minden lehetséges fórumon elmondaná hitét, elveit. Dés Rita hozzáfűzte, szeretnék, ha mind többen megismernék Slachta Margit életét, ezért kezdeményezik egy méltó emlékhely létrehozását. Radnóti Zoltán rabbi, a Budapesti Zsidó Hitközség nevében azt mondta, Slachta Margit élete azt üzeni nekünk, magyaroknak, hogy ember az ember iránt ne váljon közömbössé. Erősítsük a szeretetet magunkban, hiszen csak ez hozhatja el a megbékélést. - Ez a tábla több mint a tisztelet jele, lelki épülés a jelenlévőknek és mindenkinek, aki a jövőben megtekinti - zárta ünnepi beszédét a rabbi. Szeifried Adél Keretes: Slachta Margit az első női országgyűlési képviselő 1920-tól. 1949-es száműzetéséig tagja a törvényhozásnak. 1918-44 között vezetője az általa alapított Keresztény Női Tábor nevű pártnak. 1944-ben betiltják a pártot. 1915-től kezdi kiépíteni a szociális munkások képzési rendszerét. Az első világháborút követően számtalan határon túli magyar településen, valamint a kivándorlóknak Amerikában és Kanadában vasárnapi iskolákat szervezett. Megszervezte az iskolanővéri hálózatot. Első női képviselőként kiállt a munkásnők jogaiért, a gyermekszegénység megszüntetéséért. A II. világháború alatt felszólalt a munkatáborok ellen, majd később legalább ezer zsidó üldözöttet bújtatott, egyebek mellett az Ulászló utcában, a Szociális Testvérek Társaságával, amelyet 1923-ban alapított. 1924-ben létrehozta a Szentlélek Szövetséget. 1941–ben Kárpátalja visszacsatolása után az ott élő, rendezetlen állampolgárságúnak minősített zsidók kitoloncolása ellen tiltakozott. 1943-ban a szlovák zsidók deportálását a XII. Pius pápával való találkozása után született pápai intervenció hatására állította le a szlovák kormány. A II. világháború után kiállt a sváb kitelepítések ellen, nevezetesen, hogy Románd faluból ne telepítsék ki a sváb lakosokat. Visszautasította a kollektív bűnösség elvét, ezért 1946-ban memorandumot küldött az ENSZ-nek az akkor folyamatban lévő béketárgyalásokkal kapcsolatban. Ekkor mondta róla egy képviselőtársa, hogy "Ő az egyetlen férfi a parlamentben". 1948. június 16-án kétszer hat hónapra felfüggesztették mentelmi jogát és képviselői mandátumát, mert ellenezte az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot és ENSZ megfigyelők behívását kérte. 1949-ben száműzetésbe kényszerült. A Szociális Testvéreket - mint a többi apáca- és szerzetesrendet - feloszlatták, illegalitásba kényszerítették, tagjait üldözték. Slachta Margit halála után elnyerte a Jad Vasem Igaz Ember kitüntetését. Dés Rita emléktábla-avatáson elmondott beszéde alapján.