Venczel Vera belépőjével egyértelművé válik, hogy nem kellenek a dollármilliók ahhoz, hogy egy izgalmas, humoros és minden női (vagy akár férfi) szívet rabul ejtő történetnek legyünk a részesei. A cselekmény szerint a jómódú, ám nem túl gazdag Mr. Bennet (Mertz Tibor) boldogan él vidéki birtokán buta, folyton fecsegő feleségével és öt lányával. Mrs. Bennet (Egri Márta) életének célja lányait a szegényes hozomány ellenére jól férjhez adni. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth (Kéri Kitty) szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor a szomszéd birtokot a fiatal, gazdag és nőtlen Mr. Bingley (Szirtes Balázs) bérbe veszi, Mrs. Bennet már jövendő vejét látja az új szomszédban. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane (Érsek Obádovics Mercédesz) úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Elizabethet illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval (Oberfrank Pál), és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A történet természetesen boldog véget ér. A főszereplők leküzdi hibáját, egyik a büszkeséget, másik az előítéletet, s már semmi sem áll többé boldogságuk útjába. A szereplők között külön ki kell emelni Venczel Vera karakterét, aki Lady Catherine de Bourgh-öt alakítja. Az ármányoktól, a sznobizmustól és a hiúságtól csöppet sem mentes Lady szerepe a darabban jóval nagyobb, mint a regényben. Ő az, aki - mintegy a háttérből - kívülállóként szemléli és kommentálja az eseményeket, majd amikor kedve szottyan rá, maga is részesévé válik az történetnek. Ő az átmenet a színdarab és a nézői világ között, vele teremti meg a rendező - Karinthy Márton - a "színház a színházban" képzetet. Minden mondatának, közbevetésének, mozdulatának súlya van. Fekete selyemruhájában, bottal a kezében vékony, szeretnivaló kobold, és joviális intrikus egyszerre. Külön páholya van, ahonnan sorsistennőként fonja a történet fonalát, mígnem a legnagyobb erő, a szerelem előtt, maga is fejet hajt. A Büszkeség és balítéletből hű képet kapunk a XIX. századi Anglia társasági életéről, a bálokról, amelyeken eldőlt, hogy melyik lány melyik arisztokratának lesz a felesége, nem beszélve a felső tízezer sznobizmusáról, amely szintén hangsúlyos a cselekményben. De vajon miért lehet mindez érdekes számunkra manapság? Talán az erőfeszítés, ahogyan a szereplők próbálnak megfelelni saját koruk szigorú, íratlan szabályainak, és az ezt kísérő irónia lehet vonzó korunk nézője számára. A Karinthy Színház humort sem nélkülöző előadása teljesen megfelel az elvárásoknak és nem csak a könyv szerelmeseit, hanem a kikapcsolódni vágyókat is megindítja.
