A busójárás a Mohácson letelepedő sokác (horváth eredetű) népcsoport ünnepe volt, de eredete a török időkre vezet vissza. A kezdetben a tél elűzésére szolgáló rítus mára a város turisztikai látványossága lett, ugyanakkor megőrizte a nemzeti kisebbség hagyományait és azok jelentéstartalmát. A farsangi időszakban zajló esemény komolyságára jellemző, hogy általában 500-600 ember öltözik busónak, akik aztán kisebb csoportokba szerveződve járják a házakat, hogy termékenységi, betegséget, vagy gonoszt űző rituálékat végezzenek.
A jellegzetes maszkok annak idején lehetővé tették, hogy ilyenkor olyan dolgokat is megtehessenek , ami a hétköznapokban tilosnak számít - részletezi a busójárás rejtelmeit Minorics Tünde etnográfus, a Pécsi Tudományegyetem tanára. A karneváli hangulatot gyakran kísérték fékevesztett mulatozások, erotikus megnyilvánulások, vagy olyan játékok, melyek egy aktuális történet, vagy hír karikatúrái voltak. Az ehhez hasonló ünnepek bárhol a világban feszültséglevezető fukcióval is bírtak,a résztvevők ilyenkor megtapasztalhatták a korlátok nélküli "másság" érzését.
A busójárás persze azóta megszelidült, a budapesti karnevál célja sem a rendbontás lesz, hanem a főváros farsangi hangulatának megteremtése az igazán látványos megmozdulás révén - tette hozzá a Fonóban tartott sajtótájékoztatón Soóky Éva, a rendezvény koordinátora.
A farsangi vigadalom és felvonulás a Váci utca déli részéről indul majd, végül pedig keresztül halad a Ráday utcán. Az utcai ünneplés után a Fonóban folytatódik a rendezvény egy busó szokásokról szóló előadást, majd egy sokác zenekar húzza a talpalávalót.
A busójárást ráadásul most talán minden eddiginél érdemesebb lesz megismerni,hiszen jó eséllyel hamarosan nemzetközi védelem alá kerülhet. Az UNESCO tagallamai 2003-ban egyezményt írtak alá a szellemi örökségek védelméről, melyhez 2006-ban hazánk is csatlakozott. 2008-ban a busójárás felkerült a magyar nemzeti jegyzékbe, jelelenleg pedig az "Emberiség szellemi kulturális örökségének" listájára várja felkerülését.