A művész minden teremnek külön nevet ad, támpontot adva ezzel a nézőnek az értelmezésben. A Corpusok termében középen félbevágott fatörzsek jelképezik az emberi törzset, szakrális jelentést is kölcsönözve ezzel a képeknek.
Az Emlékek termében kispárnák, és szépen kidolgozott drapériák mesélnek éjszakai emlékeinkről, melyekkel a festő a kispárnákat álmaink legtitkosabb lenyomataként ábrázolja.
A Töredékek termébe lépve azokkal a mindennapos használati tárgyainkkal találkozhatunk, amelyekre egy átlagos nap talán ügyet sem vetnénk, de közelebbről vizsgálva megláthatjuk bennük a szépséget.
Végül a Vigaszok és vigasztalások fekete falú helyiségébe vezet az utunk, ahol Csáky Lajos a halál kultuszáról elmélkedik. A festő régi temetésen készült fotómontázsaival arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyre terjedő hamvasztás gyakorlata lassan megfoszt minket az emlékezés lehetőségétől, hiszen a történelmet évezredek óta csontokból fejtjük meg.
