Csibe története a színpadon

Az Árvácska Móricz Zsigmond jól ismert, megrendítő regénye egy lelenc kislányról, akinek még tisztességes neve sincs. A gyermeket az állam parasztszülőkhöz adja: nyolc pengőt fizet érte és ruhát, cipőt ad számukra. Cserébe a szülők dolgoztatják, éheztetik, ruháját elveszik, iskolába nem engedik, ütik-verik, parázzsal égetik, kéjenc férfiak játszanak vele. Rosszabb sorban él, mint az állatok, s kiszolgáltatottsága egyre súlyosabb gonoszságra ingerli aktuális nevelőszüleit. A gyermek szenvedéseinek, szeretetre áhítozásának és ki nem mondott könyörgéseinek egy-egy állomását dolgozta fel a Karinthy Színház és a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola. Árvácska melodramatikus történetének alapját Litkei Erzsébet személyéről formázta Móricz Zsigmond. Ők 1936 őszén találkoztak a Ferenc József hídon, amikor a tizenéves lány épp a Dunába készült ugrani. Az író szóba elegyedett az elkeseredett, apátlan-anyátlan árvával, pártfogásába vette, iskolába íratta, majd örökbe fogadta. És nemcsak leányaként szerette. Csibe vált Móricz utolsó éveinek múzsájává és az ő élményeiből merítkezve született meg 28 novellaés egy színdarab is, amelynek bemutatásától - a botránytól való félelem miatt - a Belvárosi Színház elzárkózott. Csibe vezette Móricz leányfalusi háztartását, dolgozott a Kelet Népe szerkesztőségében, majd az író halála után Móricz Zsigmond nevével fémjelzett Könyvesboltot nyitott, kiadóként is próbálkozott megélni, trafikengedélyt váltott ki, végül antikváriumi dolgozóként vonult nyugdíjba 52 évesen. A regény megjelenésekor az Árvácska bukás volt. A közvélemény álszemérmesen félrefordította tekintetét az idős író és fiatal kedvese kapcsolatáról és került minden lehetőséget, amellyel asszisztált volna a viszonyhoz, amelyet maga az író is eltitkolt. Idővel aztán megtisztult a mű a reáragadt, körbesuttogott pletykától, az illetlen, de szenvedélyes kapcsolattól. A mostani rendezés azonban nem Árvácska egyszeri történetét meséli el, hanem a mindenkori Árvácskák, a mindenkori kisemmizettek történetét. Vidovszky György egyik legsikerültebb színrevitele ez a dramatizált Móricz-regény. Elkülöníti a kortól és a környezettől. Zsoltárokkal hangsúlyozza az emberi kegyetlenség és a kiszolgáltatottság viszonyát. Szimbólumokat használ. Árvácska ártatlanságának elvesztését például a férfi-női cipők néma erőszakos "játéka" jelzi. "Mi nem a filmet akartuk színre vinni, hiszen Ranódy rendezésével senki nem veheti fel a versenyt. Inkább ezt a megaláztatást, ezt a kiszolgáltatott helyzetet próbáltuk körbejárni zenével, népi motívumokkal. Aki bírja, rá tud hangolódni erre a kegyetlenségén túl is színtiszta költészetre. Hiszen arról is beszélni kell, hogy milyen kemény, kegyetlen a világ." - fogalmazott Karinthy Márton, a színház igazgatója. A rendezőnek, Vidovszky Györgynek ez már a második beavató jellegű előadása a Karinthy Színházban, ahol előadás előtt, illetve után - kérésre akár az iskolában is - drámapedagógusok foglalkoznak a nézőkkel. A diákokat pedig nemcsak az adott előadásba avatják be, hanem úgymond a "színházba járásba" is: felhívják a figyelmüket arra, hogy mit kell nézni, hogyan kell nézni és miről szólnak ezek az alapművek ma.