Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
július 19. péntek, Emília

Doktor Stella: A költészet nekem

Kultúra   |   2007, április 18 - 12:31
Nyomtatóbarát változatSend by email
Amikor olvasok egy verset, vagy hallgatom valakinek az előadásában, úgy érzem nekem szól...

Amikor olvasok egy verset, vagy hallgatom valakinek az előadásában, úgy érzem nekem szól. De én is szívesen mondok verset. A költő a vers megformálása közben saját gondolatát írja le, ez aztán kivetítődik ránk, az olvasókra. Aztán amikor befogadjuk az információt, s az érzelmeket, amelyeket közvetít akarva-akaratlanul saját magunkra szabjuk a költeményt; úgy öltjük fel mint egy ruhát. És ha véget ér a vers, a varázslat is elillan. Csak a meztelen igazságok maradnak. Egy verset szerintem meg kell élni.

Gyukics Gábor szerint a vers nagy hatalommal bír: buzdít, szeret, vígasztal, gyűlöl, tanít és még sok minden mást is tesz. A lényeg, hogy igen széles körben fejti ki hatását a különböző társadalmi rétegeken és korosztályokon belül.

Az élet minden csapása és ajándéka, a nagyobb sikerek egy életszakasz lezárását jelentik, amit az én esetemben ténylegesen valamely, a szituációhoz illő vers pecsétel meg. Valaki fagylalt evéssel, valaki sírással, vagy éjszakába nyúló amortált bulival tudja le az ilyesmit. Tudom, ez meglehetősen rendhagyó módja a történtek feldolgozásának, de mindenképpen eredményes. Ugyanis segítségével levetítem az adott periódust, újból megélem s így szinte egyszeriben átlátom a múltat,a jelent és a jövőt. Mondhatni letisztul a Személyes Történetem. Tudom, mit hibáztam, milyen állapotban vagyok most és hogyan kerüljem el a negatív élményeket a későbbiekben. Nekem a költészet: ártatlan önkifejezés.

Doktor Stella, József Attila Gimnázium (2007. 04. 18.)