A legtöbb darabot úgy rendezzük, hogy azok osztályteremben is előadhatóak legyenek - magyarázza Gyevi-Bíró Eszter koreográfus, drámatanár, aki hosszú évek óta dolgozik együtt a hetényis tehetségekkel. A drámatagozatos osztályok napjainkban reneszánszukat élik a közép, de már az általános iskolákban is, ami nem véletlen. A tanulók ugyanis ekkor lépnek a változás időszakába, rengeteg új élménnyel, helyzettel találják szemben magukat. Eközben pedig gyakran elbizonytalanodnak, hogyan is kellene viselkedniük bizonyos szituációkban. Ebben a "képlékeny" állapotukban ugyanakkor nagyon fogékonyak minden külső ingerre, így a művészetre is. A drámapedagógia a színjátszáson keresztül utat mutat a fiataloknak önmaguk megismeréséhez, segít érzelmeik megélésében, megértésében és helyes kifejezésében - teszi hozzá a drámatanár. Ezúttal Nemes Nagy Ágnes: Aranyecset című meséjét állították színpadra, amely tanulságos és izgalmas történetként szolgál a kisiskolás "célcsoport" számára, akik ezt hangos érzelemnyilvánításokkal igyekeznek jelezni. A színielőadás láttán nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az ifjú színészek könnyeden, a profik magabiztosságával játszanak, alig-alig éreztetve az amatőrizmus tényét. Az előadás kezdete után pedig néhány perc múlva pedig - a hatásos díszletek, fény és hanghatásoknak köszönhetően - szinte teljesen elfelejtjük, hogy egy osztályteremben ülünk. Az előadás után negyvenöt perces színházi-nevelő foglalkozás kezdődik, ami ugyancsak a drámapedagógia bevált eszközének tekinthető. Ilyenkor a színészek és a közönség megvitatják az előadott történetet, elemzik a karakterek jellemét, megbeszélik a szereplők tetteinek lehetséges okait és erkölcsi tanulságokat vonnak le. Ezek segítségével a kicsik már fiatalon megtanulják befogadni a művészi előadásokat, később pedig már könnyedén és helyesen fogják értelmezik azokat. (Az Újbuda TV képes beszámolóját hétfőn láthatják a tévében 18 órakor, és kedden itt az Interneten. - a szerk.)
|
|
|
|
|
|
