Jó hangulat és sok érdeklődő látogatott el Biai Simon István tárlatának megnyitójára. Az eseménynek a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola fiatal növendékének színvonalas zongorajátéka adott keretet. Entz Géza művészettörténész a festőművész budai szőlővidékhez való kötődését hangsúlyozta, és korábbi műveit is méltatva nyitotta meg a kiállítást. Meskó Bánk előadóművész S. Benedek András versével idézte meg a kiállított képek hangulatát (a vers a cikk végén olvasható).
A budai borvidéken, Budakeszin élő alkotó szőlő iránti vonzódása már egészen gyermekkorában kezdődött. – Nagyapám birtokán már 3–4 éves koromban megkóstoltam a mustot – emlékszik vissza a művész, aki szerint a bor kegyelemközvetítő eszköz, amelyet Jézus Krisztus is azért ivott, mert a kenyér és a bor nemcsak testi, de lelki táplálék is (web: biaisimon.extra.hu).
Ennek szellemében a „Beérvén, angyalosodván” című válogatott művein a hitvalló alkotó a kereszténység és a szőlő kapcsolatát ábrázolja. Képein a szőlőtőke kiterjedő indái által angyallá változik vagy feszületként jelenik meg. Entz Géza művészettörténész szavai szerint Simon István képei azt az egyetemes emberi üzenetet fogalmazzák meg, amelyben a halál és az újjászületés dinamikájában a megváltott emberé a végső győzelem.
Öszi dal
Pihen a kacor, a futtosó vesszők,
Mint terhes kisasszonyok, érlelik terhük.
Barnul a borág, a lomb pirosra vált
És darazsak dongják be királyi kertünk.
Zendül a hegy, zeng a pentaton ének
És csillan a napban a fényhalott ében.
Kifeslik a lombból az éjszínű koráll:
Bordó bakar szöghaj leánykák kezében.
Roppan a prés az átvérzett bogyókon,
A vén pincék során rezzen a félelem.
Csordul a must, lassan telik a sajtár,
Kriptába tart a kivérzett történelem.
Törvénynapot tart ma az égi gazda,
Óbor kerül. Merül pohár pohár után.
Igyál, míg a konok hit tart, s felsejlik
Balassa szép arca a kopott ónkupán.
(S. Benedek András)
