A művésznő életében egy percig sem volt kétséges, hogy ha felnő, alkotó válik majd belőle. A bátyjával, akiből szintén festőművész lett, már gyerekkorukban is nagyon sokat rajzolgatott. Ezért sem volt meglepő, hogy tanulmányait ezen a vonalon végezte, majd később maga is mesterré vált. Éveken keresztül pedagógusként tevékenykedett, nevelte a saját és az állami gondozott gyerekeket, a család szinte minden szabad idejét lekötötte. Csak miután mindenki kirepült a fészekből jutott ideje arra, hogy igazán kedvére alkothasson.
Így születtek meg azok a gyönyörű képek is, amelyek most a galéria falait díszítik. A művek nonfiguratívak, nem a látott forma, hanem az érzések jelennek meg a vásznon. "Kezdetben én is temperát és olajat használtam és a mindenki által látott valóságot próbáltam visszaadni, de később az elvontabb gondolatokkal az elvontabb megjelenítés is erősebbé vált bennem. Számomra a legfontosabb az alkotásban az az öröm, amit a cselekvés vált ki belőlem. Számomra az az igazi remekmű, amit nem a külső környezet, hanem a belső lelkület kényszerít cselekvésre, alkotásra."- fogalmaz Turcsányi Mária Valéria.
