Miben más felnőtteknek mesélni, mint gyerekeknek?
Csudálnám, ha gyermek ne jött volna el ma. A fejlécre kiírhatjuk, hogy a mese felnőtteknek szól, akkor is el szoktak jönni a gyerkőcök, hál istennek. Ők az egyik legfontosabb közönség, igaz, én a meséimet felnőtteknek mérem oda. A felnőttmesének a léptéke más. Feldobok egy szót, és csak húsz mondat múlva esik a talpára. A gyerek azalatt elfárad, és elkallódik a figyelme. A felnőtt emberben azonban kíváncsiságot ébreszt. Témájában az én mesehőseim a létezés, a szerelem és a hontalanság nehézségeivel küzdenek.
Miért fontosak ma is a mesék? Mit ad a XXI. századi embernek?
Minden népnek van mesekincse, ami egy szellemi aranytartalék. A közösség hozta létre, amiben a nemzetünk sóhajt, küzd, kapaszkodik, és értelmet keres az életben. Az egész eurázsiai mesekincs nagyjából egyforma, a tempó, a látásmód, a humor viszont egyéni, csak az adott népre jellemző. Ezt az aranyfedezetet meg kell őriznünk. Ha az ember mesét mond, a halottak is beszélnek benne. Ilyenkor mindenki érzi, hogy itt most hatalmas közösség mond ki bírálatot, dicséretet, tapasztalatokat. Mondhatnám azt is, a mesék etikai kódexet alkotnak. Egy nép így gondolkodik a világról.
Hogyan választ mesét? Mennyire számít a közönség?
Számít. Mikor józan embereknek mesélek más, mint böllér fesztiválnak estéjén. Mert akkor már józan nincs. Másképp fiúiskolában, és óvodában, és másképp parókián, mint börtönben. Hál istennek mindegyikben volt részem. Várom is, hogy mit akarnak még a mesék éntőlem, hova hajítanak legközelebb. A mese hangvételét érdemes a hallgatósághoz igazítani, mert ha nem, magára marad a mesemondó.
Honnan a megszámlálhatatlan mese a tarsolyában? Tudatos gyűjtőmunka eredménye?
A szamárnak szerintem a füle ragad, mert ekkora fül nem nőhet. A mese is olyan. Életem különféle vargabetűi után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, egyszer elindultam, hogy népdalokat gyűjtsek, aztán ölembe hulltak olyan érdekes történetek, tréfák, hogy azokat tovább kellett adnom, nem ülhettem reájuk. Egy jó történet csak akkor él, ha továbbadja az ember.
Mit hallhatunk ma este?
Még fogalmam sincs, de azt hiszem, Zöld Petikét még megemlítem. Ez a Zöld Petike árva volt, ezért is rokonszenves a számomra. Lósóskát rágicsált reggeltől estig, ezért az ajakán két felől zöld folyás volt neki. Ezért kapta a Zöld Petike nevet, és mivel alkatilag piros-fehér orcácskája volt, ezért később piros-fehér orcácskájú Zöld Petikének szólították. Ez pedig épp elég tulajdonság ahhoz, hogy szólni érdemes történetéről.
|
|
|
|
|
