Érettségiző pesterzsébeti diákként 1943-ban megnyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyt magyar nyelv és irodalomból. Magyar-olasz szakon végzett a Budapesti Egyetem Bölcsészkarán. A Magyar Rádió irodalmi osztályának 10 évig, a Film Színház Muzsika hetilapnak 33 és fél évig, az újság indulásától megszűnéséig volt munkatársa.
A legváltozatosabb műfajokban több ezer újságcikk, 29 színpadi és rádiós játékban több száz dalszöveg, 7 önálló könyv és 7 fordításkötet fűződik a nevéhez. Olasz, német, francia, orosz, angol, latin, lengyel és horvát szerzők műveit ültette magyarra.
Eisemann Mihály zenéjére ő írta a verseit a második világháború utáni magyar színháztörténet egyik legnagyobb operettsikerének, a Bástyasétány 77-nek. Ebben csendül fel legismertebb alkotása, A vén budai hársfák, amelyből örökzöld sláger lett.
Dalos László 1975-től haláláig városrészünkben lakott.
Gyakran publikált az Új Budában. 1996 és 2001 között A kerület polgárai voltak címmel 58 (!) potréból álló cikksorozata jelent meg a lap hasábjain hajdan itt élő művészekről, híres emberekről, akik közt akadt író, költő, műfordító, irodalomtörténész, színész, festő, grafikus, rendező, színigazgató, dramaturg, karmester, operaénekes, zeneszerző, énektanár-professzor és balerina egyaránt. Mindannyiukhoz személyes barátság fűzte!