A világ különböző részein készített fotográfiák nézegetése közben azonnal feltűnik, hogy mintha a legtöbb képet rosszul exponálták volna, az egyes fényképek részletei ugyanis életlenek. Ez azonban Csortos Szabó Sándornál a legkevésbé sem hiba, sokkal inkább koncepció, amely igyekszik rávilágítani a mondanivalóra. VilágNézet című kiállításomban egyrészt az emberi szem által látott képeket szerettem volna érzékeltetni. Amikor valamire ránézünk, egyetlen kis területre fókuszálunk. Ez az, ami éles, a többi életlen. A fényképezőgépek, mivel minden részletében éles képet adnak, nem adják vissza az emberi látás élményét - magyarázza a tárlat alapötletét az alkotó.
Csortos Szabó Sándor azonban nemcsak a szemműködés bemutatására használta a vizuális játékot. A különböző országokban készített fotóiról természetesen nem maradhattak le a helyi nevezetességek körül hemzsegő turisták sem. Az éles-életlen technikát itt annak bemutatására használta, hogyan falják fel a világot a turisták gyorséttermi körülmények között. - A turisták a legtöbb helyen csak a listájukat pipálják ki, mindent gyorsan lefényképeznek és ezzel le van tudva a kulturális program. Jól látszik például, hogy a Versailles-i kastély nagyüzemi ellátórendszerében az emberek csak átrohannak a termeken, anélkül, hogy értékelnék a látottakat - tette hozzá a fényképész.
