Szacsvay viszont egzisztenciális nyomorba került. Megfordult a helyzetük, de mivel jó kapcsolatban voltak egymással, a valamikori hajléktalan felkarolta a festőt. Azóta zavartalanul alkothat. És bizony segítőtársakban azóta sincs hiány. A Kelenföldön élő és alkotó mester műveiből a Bolyai kollégium éttermében nyílt kiállítás és ezúttal Szabó Ferenc önkormányzati képviselő nyújtott neki segédkezet.
"Magyarországon, Budapesten születtem 1946-ban. Bár kora gyermekkorom óta festő akartam lenni, iparművész szakon végeztem, mint bútor míves és belsőépítész. Dolgoztam modellező-grafikusként, reklámfilm grafikus, díszlettervező, színházi rendező-asszisztens is voltam, majd katona és textilfestő. Közben zenetanulmányokat folytattam cselló szakon és természetesen rajzoltam, festettem. 1982 óta, mint önálló képzőművész, kiállító festő dolgozom. Vonzanak a humán tudományok, köztük történelem, hadtörténet, zene, filozófia, valamint a technikatörténet, különösen a hajózás. Ez az egyik kedvenc témám, noha élőben még soha nem láttam a tengert. Műveimben igyekszem tárgyilagos világunkat meseszerűen, bohókásan ábrázolni."
Témáját tekintve két fő csoportba lehet osztani a most kiállított alkotásokat. Egyrészt a színházi plakátok sémáját kifigurázó, kis történeteket elmesélő festményekre, másrészt a francia kártya figuráit másként értelmező csoportra. Ez utóbbinak külön története van. Mint kiderült, Szacsvay egy igazi kártyás családból származik.
Körülötte mindenki a lapok megszállottja, csak ő nem. S mivel nem akart kilógni a sorból, úgy döntött, ezzel a kompozícióval lepi meg szeretteit, hogy bebizonyítsa, ő is ért a kártyához, csak máshogyan. "Magamat kigúnyolom, ha kell..." - akár ez is lehetne a mottója, hiszen a képekből szinte facsarni lehet az iróniát. Harsogó színekkel, humorral fest Szacsvay. Úgy dolgozik az ecsettel, mintha egy szürrealista, profi kikiáltó vagy mutatványos lenne.
Gigi - Újbuda TV (2008. 12. 03.)
|
|
|
április 20. szombat,
Tivadar