Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 1. szerda, Fülöp, Jakab A munka ünnepe

Képzelet és valóság határán

Kultúra   |   2009, február 26 - 16:10
Nyomtatóbarát változatSend by email
A negyvenes szentesi srác képein bármi megtörténhet. Biciklizés közben szembe jön velünk az úton egy hajó, motoron ülve bálnák, cetek és delfinek előznek le, de megismerhetjük azt az embert is, akinek négy árnyéka van. Izgalmas, színes képein mindig valami nagyon furcsát láthatunk, főként ahhoz képest, hogy élete filmkockáinak nevezi őket. Persze ezen sem csodálkozhatunk, mivel a festő féléber állapotban jegyzi le gondolatait.
"Ha valakire illik az őrült művész kifejezés, én messze kimerítem a fogalmat" - meséli magáról Bóta Csaba. "Rejtőzködöm, mint egy kaméleon, mindent megfigyelek a világban, majd a "laborban" összerakosgatom az elemeket." A festőművész öt éve naplót ír itteni és más dimenziókban tapasztalt élményeiről. Elmondása szerint az írás folyamata alatt születnek meg elméjében a képek, amiket aztán a lehető leggyorsabban meg is valósít. Gyakran azonban egy történést csak akkor lát teljességében, amikor lefekvés után a félálom állapotába kerül. A naplóírás közben ihletett kapott a novellaírásra is, így az irodalmi művek hol a festmények forrásaivá, hol pedig eredményeivé válnak, de mindenképpen szerves egységet alkotnak egymással. A képeit élete illusztrációinak tartja, ez pedig távolról sem jelent művészieskedő frázist. A galériában végigsétálva emberi szituációk és álomszerű víziók váltják egymást a szemünk előtt, miközben az az érzés motoszkál bennünk, hogy kezdünk belelátni az alkotó lelkébe, élményeibe. Ebbe az életbe viszont csak villanásnyi betekintés enged a szemérmes festő. A magát naív művészként aposztrofáló Bóta Csaba szülővárosának és lakóhelyének, Szentesnek köszönheti a legtöbb inspirációt, ezért is tartotta magát tudatosan távol a nagyvárostól. Itt van számára minden, amire szüksége van: levegő, folyó, csend, tér. (A beszélgetés előrehaladtával már nem tudja, vagy nem akarja visszatartani magát: a múltba réved.) "Ezen a képen azt látjuk, mennyire szerettem úgy biciklizni, hogy a vázon vittem a szerelmem. Vagy itt, ezen a másikon, amikor 14 éves koromban a Jugóból hozott adidas cipőmben sétálva összetalálkoztam későbbi önmagammal" - magyarázza alkotásait lelkesen. Aztán a Föld energiavonalairól, dimenzióbeli utazásokról beszél. Valóban egy igazi merengő művész. De sokat aggódik Földünkért is, amely szerinte nemcsak ökológiai, de lelki gondokkal is küzd. Beteg a Föld, és mi tettük azzá - mondja, de őszintén bízik abban, sőt tudja, hogy az emberek egy hamarosan bekövetkező gondolati változással olyan pozitív energiát állítanak elő, ami rendbe hozza világunkat. "A Szivárványkitörés cím is arra utal, hogy a centrumból, a szívünkből éljünk! A fölösleges és önző utak helyett őszintén és tiszta szívvel létezzünk egymás mellett!" - adja meg az útmutatást a festő. Jó hallgatni, hinnem kell neki. (Az Újbuda TV képes beszámolóját hétfőn láthatják a tévében 18 órakor, és kedden itt az Interneten. - a szerk.)