A festményekkel teli album koncepcióját megálmodó direktor, Horvtáh Károly az igényes kiadvány születése kapcsán elmondta, a két kiállító teremben a tíz év alatt több száz művész fordult meg, így a száznegyvennégy oldalas képeskönyvbe csak az alkotók egyharmada kerülhetett bele. A szerkesztő az igényes végeredmény mellett annak örült a legjobban, hogy a kiadást finanszírozó újbudai önkormányzat választási ciklusoktól függetlenül támogatta az album létrejöttét.
- Az előző és a mostani vezetésnek egyaránt szívügye volt a könyv megszületése, ezért elmondhatom, a kultúra nálunk pártoktól független térben teljesedhet ki - tette hozzá a az igazgató. A szerkesztők a könnyebb lapozgatás érdekében talányos értelmű fejezetcímekre osztották a könyvet. Így született meg az Északi fény, az Itt már jártam valaha, vagy a Para fejezetcím, melyek bevezető gondolataiból, idézeteiből Bence Ilona színművésznő adta elő a számára legkedvesebbeket.
A megnyitó második felében Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása méltatta Kunkovács László Balogh Rudolf-díjas fotóművész képeit, majd hegedűszólójával is megajándékozta a művészt. A néprajzkutató hosszú évekig rótta Belső-Ázsia kietlen vidékeit, hogy rátaláljon az írott történelem előtti korok képi emlékeire. Az őskor emberében tudniillik ugyanúgy égett a közlésvágy, mint későbbi leszármazottaiban. - Van egy óriási könyvtár, amibe szinte még bele sem kukkantottunk. Csakhogy ezekben a könyvekben nem betűk, hanem képek vannak - szemléltette a munkája jelentőségét az etnológus.
Kupper András kultúráért felelős alpolgármester is azt méltatta nyitóbeszédében, hogy a kultúra napját ünnepelve, a kiállítás annak gyökeréig, a civilizáció bölcsőjéig repíti vissza a szemlélőt. Kunkovács László közben felvilágosít, ne higgyük, hogy a hihetetlen korú relikviákra az iskolában tanult nagy civilizációk központjaiban lelt rá. A fényképész többnyire az orosz föderáció területén, és az Altáj-hegység környékén fényképezett, de leginkább az Ural-Tien-san-Jakutföld háromszögből hozott haza képi tudósításokat. A lakatlan területeken fennmaradt sziklarajzokat és véseteket azonban nemcsak megtalálni, de lefényképezni sem gyerekjáték. A végtelen kősivatagokban fellelhető több ezer éves történelmi emlékeket ugyanis a természet erői jelentősen elhalványították. A néprajzkutató utókor számára megmentett képei az ősközösségek életéről, hiedelmeiről mesélnek.