A stúdió ma 15 év után már közel 100 főt számlál, akik nemcsak Újbudán, hanem Magyarország számos pontján, sőt határon túl is fellépnek musical-összeállításokkal. A fiatal tehetségek a magyar-, és a külföldi musical- irodalom legszebb dalait, táncait adják elő.
A Petőfi másfél évtized alatt olyan tehetségeket neveltek ki, mint Somogyi Szilárd, Bálint Ádám, Lukács Anita vagy Vágó Zsuzsi. A stúdió sikeréről árulkodik az is, hogy a legrangosabb hazai művészek is szívesen dolgoztak a fiatal tehetségekkel, így többek között Szinetár Dóra, Dolhai Attila és nem utolsó sorban a néhány éve tragikus hirtelenséggel elhunyt Kaszás Attila is.
Bősze Sándorné, a stúdió vezetője a 15 év minden pillanatára szívesen emlékszik vissza. Mint mondja, nehéz kiragadni a legmeghatározóbb élményeket, de mégis tisztában van azzal melyek voltak, az úgynevezett mérföldkövek.
Az első, a Mária evangéliuma színrevitele volt. Nagyon nagy élményt jelentett a csoport számára az is, amikor a Mária evangéliumával és a Kaleidoszkóppal felléphettek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban - olyan sokan voltak kíváncsi az előadásra, hogy a hangosítást ki kellett vezetni a büfébe ugyanis nem fért el a sok érdeklődő a színházteremben.
'A Nagyváradi Nemzeti Színházban a Valahol Európában c. előadás volt a legemlékezetesebb - ugyanis az előadást nem hirdették meg, de így is akkora volt a tömeg, hogy alig fértünk el. Felemelő érzés volt ott magyarnak lenni.' - mesélte Csilla néni.
2004-ben készült el a külön a stúdió számára írt új musical Szabó Magda Álarcosbál című regénye alapján, amelynek ősbemutatóját 2004. decemberében tartották. Az eseményen megjelent az írónő is, aki ez alatt a pár óra alatt döntött úgy, hogy a legféltettebb kincsét, az Abigélt is a stúdiónak ajánlja. Szabó Magda a premieren ezt nyilatkozta az Újbuda stábjának: "Életemben egyetlen olyan munka volt, ami első nekifutásra sikerült. Ez is nyilván azért, mert a férjem azt kérte, hogy mondjam el neki, milyen volt az az idő, amikor ő még nem ismert. Neki meséltem el az Abigélt."
Talán ezért lett ez a regény a legkedvesebb gyermeke az írónőnek. És méltán lehet büszke a Petőfi Musical Stúdió arra, hogy ezt a legdrágább kincset Szabó Magda rájuk bízta. "Megérdemlitek, hogy a ti gondjaitokra bízzam kedvenc lányomat, az Abigélt." Ezek a szavak olvashatók az Álarcosbál emlékkönyvében. 'Ez azért is volt nagy szó - mondja Bősze Sándorné, Csilla - mert mi annak idején az Abigélt szerettük volna színpadra vinni. Akkor a film nagy nimbusza miatt lebeszélt erről minket Szabó Magda. De az nagyon jó érzés volt, hogy a premier után az írónő úgy találta, érdemesek vagyunk az Abigél feldolgozására is. Sajnos ezt egyedül nehezen tudtuk felvállalni, így egy nagy színházzal közösen vittük színre Vitay Georgina életét.
' A stúdió tagjai rendszeresen fellépnek az Operettszínházban és a Thália Színházban az Abigélben, nyaranta pedig a Városmajori Szabadtéri Színpad vendégei. A szakmai vezető büszke az elért eredményre, de tudja hogy a stúdió igazi feladata az utánpótlás-nevelés. 'Ez persze szép és szomorú dolog is egyszerre. Boldog és büszke vagyok, amikor egyik tanítványom szerződést kap egy profi színházaknál, de ez azzal is jár, hogy ismét elbúcsúzik tőlünk egy tehetség - aki emberként is nagyon hiányozni fog a csapatnak. De a pedagógiai pálya ezzel jár, mire valakit kitanítunk el is búcsúzhatunk tőle és kezdhetjük elölről az egészet. De hiszem, hogy ez tartja fiatalon az embert - mi soha nem lustulhatunk el.' - nyilatkozta Csilla néni, akinek azért izgalmas pillanatokat is tartogatott ez az elmúlt pár esztendő.
'Egyszer a Mária Evangéliuma bemutatójára egész egyszerűen elfelejtett eljönni József. Akkor még nem volt mobiltelefon, így sehogy nem értük el a gyereket. És hát rólunk tudni kell, hogy mindenkinek veszélyes megjelennie fellépéskor a kulisszák mögött, mert lehet, hogy betesszük az előadásba. Az egyik fiúnak szóltunk, hogy figyelj, van egy felvételünk erről a dalról, szépen állj oda a Mária mellé a jászolhoz és énekelj úgy, hogy lehajtod a fejedet és tátogsz közben. Senki nem veszi majd észre. Ő meg szegény úgy megijedt a lámpáktól, hogy kiállt, jól kihúzta magát és elkezdett tátogni. De nem ám a szöveget. Hanem úgy mint egy hal. Majd megpukkadtunk a nevetéstől. Az anyukája majdnem elájult, mert ő meg az első sorban ült és mindenre számított, csak arra nem, hogy az ő gyereke ott fog tátogni az egyik számban. Ilyen történeteink is voltak ám.
Sajnos a problémák sem kerülték el teljesen a stúdiót. 'Most érkeztünk el olyan állomáshoz, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolgunk, ugyanis az iskolából idén ballagnak az utolsó gimnazisták, ami azért borzasztó, mert a tánckarnak a bázisát a gimnáziumi tanulók alkották. Nem mondom, hogy vége lesz a stúdiónak, mert nagyon szeretjük és biztosan megoldjuk ezt is, de elég nehéz úgy dolgozni, hogy kívülről jönnek a gyerekek. Hiszen sokkal nehezebben lehet megszervezni a próbákat, az egészet nehezebb koordinálni. Nagyon remélem, hogy a gimnáziumnak lesz folytatása, hiszen sokan azért választották ezt az iskolát, hogy az éneklésben és a táncban tehetséges gyerekek ne kallódjanak el, hanem fejlődjenek.'
