A teremben szűrt fény. Az egész helyiséget körbe veszi a fekete függöny, amely mögül 14 pár férficipő kandikál ki. Jobban mondva 13+1. Az alakokat nem látjuk csak a kezükben tartott táblákat, amelyek az aktuális heti totóeredményeket tartalmazzák. Ez mindig változik. A táblák mögött egy bíró képe. Csak véletlen, hogy ő pont a galéria vezetője, Horváth Károly.
Itt nem lehetsz kívülálló. Ugyanis az alkotásnak te is a része vagy. Azzal, hogy beléptél. Azzal, hogy vagy. Filozofálhatunk azon, hogy vajon kit takar a függöny és vajon a mögötte állók mit tudhatnak rólunk? Vagy belemagyarázhatjuk azt is, hogy ezzel a művel az elidegenedést jelenítették meg. De minden magyarázat szubjektív. Kicsiny Balázs - a Bartók 32 Galériában kiállított művével - csak egy irányvonalat adott meg. Ő "csupán" megrajzolta a portré hátterét, mi pedig jelenlétünkkel varázsoljuk oda a központi alakot. Vagy a hátteret... mert ez is nézőpont kérdése.
