A kötet igen gyakorlatias felhasználásra ad lehetőséget. A versek közt van többféle altató, az egyik például arra az esetre, "amikor az apuka már nagyon ideges". Sőt, csemeténket és természetesen magunkat öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető mondókákkal is szórakoztathatjuk. A felkészült szerző még arra az estre is kínál alkalmazható strófákat, amikor az "undok ultrahangos néni" vizsgálgatja a pocaklakót, vagy amikor Apa érthetetlen okból állandóan azokat a furcsa billentyűket ütögeti a számítógép előtt. A költő még útmutatást is ad, versikéit hogyan, és kinek olvassuk fel. Így találkozhatunk elfoglalt(!) kisbabáknak szóló költeményekkel vagy lábpuszilgatás közben ajánlott sorokkal is. Azt azért nem tudni, hányan fogják az alkotásokat a mindennapok során mondogatni, egy azonban biztos. Minden szülő felszabadultan kacagva olvassa majd ezt a végtelenül bájos könyvet, mert Varró Dani mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Tudni lehet, hogy Misi fiad születése ihlette a kötetet. Mégis, miért érezted szükségét, hogy férfiként mondókás könyvet írj? Egyébként honnan ered a szülői kényszer, hogy versikéket gügyögjünk gyermekünknek? Valóban a hét hónapos fiam érkezése keltette bennem azt az érzést, hogy hiányt érzek a műfajban. Bennünk, emberekben egy kisbaba közelsége azt az ösztönös reakciót váltja ki, hogy beszéljünk hozzá, még ha nem is érti, amit mondunk. Ha pedig ezt ritmusosan, rímekbe szedve, színes hangsúllyal tesszük, még érdekesebbé válik a baba számára. Amikor éreztem, hogy gyakorlatlanságomból fakadóan alig jut eszembe egy mondóka, kutatómunkába kezdtem. Azt tapasztaltam, ez a műfaj már nagyon rég nem újult meg, így a gyerekek jobbára ma is a Csip-csip csóka, és a Csigabiga gyere ki univerzumában élnek. Nincs baj ezekkel a versikékkel, hiszen elévülhetetlenek, de szerettem volna létrehozni egy korszerűbb, mai nyelvet, és tárgyvilágot használó mondókás könyvet. A mondókák gondolom nem az íróasztal mellett születtek? A versek szinte maguktól jöttek ki belőlem. Minden úgy kezdődött, hogy amikor párnapos korában a fiam sírdogálni kezdett, megpróbáltam énekelni neki. Legnagyobb meglepetésemre elhallgatott, és érdeklődő képet vágott. Büszkén mondhatom, hogy az én kisbabám nagyon jól fogadta a verseimet is. Az alkotást valójában az ihletettség tette egyszerűvé. Akinek gyereke van, az tudja, milyen hatalmas érzelmeket vált ki az emberből, ha lesz egy saját gyermeke. Először engem is felkészületlenül ért a dolog, de őszintén mondhatom, olyan erős érzés ez, mint a szerelem. A rímek természetesen nem az íróasztalnál, hanem a pelenkázónál, a fürdetésnél, vagy öltöztetés közben jutottak eszembe, később aztán csiszolgattam őket, és leírtam. Ezek szerint jócskán kiveszed a részed a gyermeknevelésből. Költőként, műfordítóként szinte kizárólag otthon dolgozom, nincs munkahelyem, amiért otthon kellene hagynom a családot. Így folyamatosan együtt vagyunk, a gyerek minden mozdulatát megfigyelem, és részt is veszek a feladatokban. Persze a feleségem viszi a munka dandárját. Misi rengeteg vicces dolgot produkál, ezek lenyomatai alkotják a könyvemet. Szerencsém van vele, mert jó evő, jó alvó csodálatos természet, aki mindig mosolyog. Azon kívül, hogy megihletett a kisfiad érkezése, üzensz is valamit a könyvvel a magyar szülőknek? Talán annyit, hogy ne féljenek. Bennem is rengeteg aggodalom volt a pici érkezése előtt, hogy vajon mennyire leszek én jó apuka, mennyire változtatja meg az életem az új jövevény. Hasonló élethelyzetben lévő ismerőseim körében is azt tapasztaltam, arról beszélnek, mekkora teher, egy gyerek, mennyi lemondással, felelősséggel, kötöttséggel jár. Ehhez képest óriási volt a meglepetés, hogy ez a dolog ilyen hatalmas örömmel jár. Azt szeretném, ha a könyv ráébresztené a szülőket a gyermeknevelés szépségeire. Hiszen van belőle bőven.
|
|
|
|
|
|
