Már többféleképpen feldolgozták Wedekind első drámáját: készült belőle klasszikus színházi darab, táncos előadás és musical is, a Karinthy Színházban ezúttal egy újfajta megvilágításba helyezték a - meglehetősen nyomasztó - történetet. A darab a tizenkilencedik századi Németországba kalauzol minket, ahol a polgári szabályok természetellenes kötelékeket és korlátokat rejtegetnek. A látszólag fegyelmet gyümölcsöző szigorú erkölcsösség a visszájára fordul: nyűg lesz a szemérem, a hit, a klasszikus műveltség, mert minden egy olyan törvénykezés terméke, amely kinőtte a rászabott maskarát és önálló életre, állandó kísértőre talált. A cselekmény szerint a fiatalok az álszent példát mutató felnőttek és a társadalom ellen lázadnak, de nem csupán azért, hogy bosszantásképp ellentmondjanak szüleiknek, hanem mert szívük, személyiségük diktálja így, azonban minden vágyuk, amelynek ki kell törnie, torzzá fordul és tragédiába fullad. Senki sem tud igazán megfelelni a szülők elvárásainak, így az egyik gyermek a tanulmányai miatt lesz öngyilkos, a másikat a testiség feletti hatalom sodorja a brutalitásba, míg a lány, akit a mamája kisbabaként kezel, teherbe esik. Még az sem tűnik visszásnak, amikor Wendla a gyerek keletkezésének titkát kutatja, és az anya diszkrét válaszai ellenére sem merül fel benne, hogy esetleg gyereket vár. Szintén aktuális problémaként jelenik meg a szülei által fizikailag bántalmazott Ilze, vagy a perverz, gazdag férfiaknak kiszolgáltatott örömlány, Zsuzska története. A szerepeket ezúttal valóban gyerekek játszák el, amely talán nem is olyan meglepő, ha a darab rendezőjére gondolunk. Vidovszky György mint legtöbbször ezúttal is kamaszkorú színészek - méghozzá a kerületünkben működő Hetényi Géza Szakközépiskola növendékei - segítségével építette fel a művet, és szertefoszlatta azt a vélekedést, hogy a darab kiment volna a divatból. Hiszen a fiatalokat ugyanolyan szinten foglalkoztatja a nemiség kérdése mint 120 évvel ezelőtt. A különbség csupán az, hogy a szülők manapság nem a prüdéria miatt hanyagolják a felvilágosító órát a hanem mert nincs rá idejük, vagy kedvük. A díszlet igazodik a mondanivalóhoz, hiszen a történet egy erdő kellős közepén játszódik, amely szintén a kibogozhatatlanság képzetet erősíti a nézőben. A Karinthy Színház a darabot "beavató színházi előadásként" hirdeti. Ez a kifejezés nemcsak a mű központi témájára, azaz a szexualitásra és a felnőtté válásra utal, hanem a néző beavatottságára is: hiszen a végén nyitott marad a darab, ráhagyva az emberekre, hogy továbbszőjék a gondolataikat. A beavatás más aspektusból megközelítve akár a színházi repertoár újítására és a szerepeket megformáló gyerekekre is vonatkozhat, hiszen sokan most álltak ki először a színpadra.
|
|
|
|
