Egri Orsolya úgy döntött, hogy a költő nyomdokába lép, és a Tranzit Art Caféházi szegleten ő is meglepi magát, és persze egykori igazgatónőjét, Törőcsik Zitát is. Ugyanis azt kevesen tudják, hogy a kávéház vezetője is a legendás hírű József Attila Gimnáziumban végzett, és ezért különösen érzékeny a költő művészetére.
Ezt a mostani tervet - a költőről készült graffiti esszét - is régóta érlelte magában. Már tavaly elhatározta, hogy a Költészet Napján valami váratlan, szokatlan és különleges dologgal lepi meg a látogatókat, amellyel újra megismertetheti a költő életét és főleg művészetét az emberekkel.
Ezért örült Krumpli Béla fotós alkotásainak, akinek szintén az a célja, hogy József Attila versei visszatérjenek a köztudatba. Ezért egy modern, könnyebben érthető műfajt teremtett: létrehozta a virtuális graffitiket, amelyek nem szenynyezik a környezetet, de szórakoztatják az érdeklődőket, és nem utolsósorban tanító célzatúak is. Ugyanúgy, mint József Attila versei: "én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani". A költő ilyen kiragadott sorai, verstöredékei a halála óta eltelt évtizedek során jó néhány esetben váltak hivatalos szlogenekké vagy "pártjelmondatokká", de a rendszerváltás után feledésbe merültek.
Krumpli Béla a hozott képanyagát 2005-ben, a centenáriumi évben dolgozta ki. Ekkor kérte fel az egyik legnagyobb irodalmi folyóirat vezetősége, hogy készítsen fotóesszét József Attiláról. - Én úgy gondoltam - fogalmazott a fotóművész -, hogy az túl "iskolás", túl egyszerű és talán unalmas lenne, ha csak lefényképezném mondjuk a Gát utcát vagy bármelyik helyet, ahol József Attila megfordult, és ami az életét meghatározta. Miután eldöntöttem, hogy egy merészebb megközelítését választom az életútjának bemutatására, már csak azon kellett gondolkoznom, melyik az a műfaj, az a kifejezőeszköz, amelyet nem ismernek el, és így jött az ötlet, hogy legyen graffiti belőlük. Persze azzal is szembesülnöm kellett, hogy a falakon nem szeretik az ilyen jellegű alkotásokat, hiszen rombolják a környezetet, úgyhogy kitaláltam a virtuális graffiti műfajt. Az elkészítéshez a stencil betűtípust használtam, aztán az egyik fotós programban összeraktam a valós képeket, rámontíroztam a graffitiket, és ebből csináltam újabb képeket. Abban az évben, amikor elkészültek az alkotások, a folyóirat visszaadta a fotóesszét. Ők nem értékelték ezt a műfajt. Talán túl avantgárd volt nekik, vagy túl bonyolult. Így megmaradt a képanyag, és ezeket hoztam el a Tranzitba.
Kelemen Angelika - Újbuda ÚJSÁG (2008. 04. 28.)
