Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem Köllő Miklós neve egybeforrt a Dominó Pantomim Együttessel. Nem értettem, hogy miért szavakkal fejezi ki magát jó pár éve, amikor sokkal többet el tudott mondani mozdulataival.
Az 1960-as években sorra nyíltak meg a kísérleti színházak. Izgalmas időszak volt ez! A pantomim is ezek közé soroltatott. Beleszerettem ebbe a művészeti ágba. Fantasztikus lehetőségeket láttam benne. Csapot-papot otthagyva utaztam Prágába tanulni Vladimír Fialkához. Tanultam, dolgoztam, néha éheztem, néha szenvedtem, de tanulhattam! Már Becket is megmondta, hogy a szavak elkoptak, és helyette a test, a gesztusok veszik át a szerepet. Egy simogatás nem többet jelent, mint az a szót, hogy szeretlek? Az ember a testével nem tud hazudni! A test pontosan kifejezi az érzelmet. Őszinte! Nem hazudik!
1965-ben megalakította a Dominó Pantomim Együttest, amelynek 1989-ig művészeti vezetője és koreográfusa volt. Sikertörténet?
Amikor Prágából hazatértem azt hittem tárt karokkal várnak. Tévedtem! Új műfaj volt ez nálunk. Nem igazán tudott vele mit kezdeni az akkori kultúrpolitika. Viszonylag hamar szakítottunk a hagyományos pantomimmal. Látványszínházat, mimodrámát játszottunk, szavak nélküli jelrendszerrel meséltünk történeteket, fejeztünk ki gondolatokat, eszméket.
1969-ben kaptuk az első hivatalos meghívást Amszterdamba. Az ottani sikernek köszönhetően részt vettünk a Prágai Világfesztiválon. Aztán 1970-től kezdődően ívelt felfelé a Dominó karrierje. Jöttek a sikerek, meghívások. A csúcs 1982, Cannes. A Cannes-i Nemzetközi Színházi Fesztivál, ahol az együttes Arany Csésze-díjat kapott. Londonban kétszer tartottam nyári színházi kurzust, s 1987-ben meghívtak Athénba. Athénben a Kortárs Művészeti Színház művészeti vezetését vállatam - prózai előadást rendeztem.
1988-ban lépett fel utoljára. Nem hiányzik?
Eleinte majd' megbolondultam, annyira hiányzott! 42 éves voltam akkor. Koreografáltam, rendeztem! Elcsépelt mondás, hogy a top-on kell abbahagyni, de ebben a műfajban ez nagyon igaz.
Ma már csak az idősebbek és néhány, a műfajt hiányló tartja számon a pantomimet. Nincs rá igény?
Lenne rá igény! A műfaj jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza. Nagyon nehéz lenne egy fiatalnak azt mondani, hogy hosszú, kemény munka után érhet el csak sikert. Azt látja, hogy a 'celebek' milyen könnyen lesznek népszerűek. A pantomim esetében ez nem így van! A test és szellem pontos összhangja kell hozzá a kemény, napi 3-4 órás gyakorláson kívül. Ez nem könnyen szerzett népszerűség!
Külföldön más a helyzet?
Más is meg nem is. Vannak művészek, akik tanítanak, vannak jó páran, akik megélnek művészetükből. Talán egyszer mi is eljutunk erre a szintre!
A színháztól nem esett messze egy kicsit a Budavári Panoptikum?
Nem! Mi itt sem a könnyű pénzszerzést tartottuk szem előtt. Több szakmát ölelt át ez a munka. A figurák, az öltözet, a fegyver stb. Jeleneteket ábrázoltunk, nem csak bábukat raktunk ki! Sajnos voltak rossz tapasztalataink is, amikor egyre-másra jelentek meg a különböző panoptikumok.
A Tarka Színpad?
Ez egy hét éves 'szerelem'. Nagyon szeretem. Nem az a cél, hogy professzionális színházi előadást hozzunk létre, hanem az, hogy jól érezzük magunkat. Fontos, hogy azt érezzük, hogy egy sikeres tevékenység részesei vagyunk. Szórakoztatunk, tanulunk, szórakozunk. Együtt vagyunk!
Mire készülnek? Következő bemutató?
Eddig csak egyfelvonásos darabjaink voltak. Most egy, kétfelvonásos darabbal készülünk. Ez egy olasz darab, amit az egyik tagunk fordított le. Áprilisra kész kell lennünk. Van egy berlini meghívásunk, a Szenior Színházi Szövetség fesztiváljára. Mi képviseljük Közép-Európát evvel a darabbal.
Foto: Balogh Viktória