Már a ‘80-as években színházat csinált Hököm Színpad néven, amely a régóta vágyott színházi struktúraváltás első hírnöke lett. Ma ő tartja fent Buda egyetlen rentábilis magánszínházát, de Ördöggörcs című könyvével is nagy sikert aratott.
- Milyen érzésekkel fogadta Kossuth-díja hírét?
Némi ambivalenciával fogadtam a hírt. Egyrészt határtalan örömöt éreztem, a visszaigazolás örömét, másrészt azt gondoltam, éppen itt volt az ideje, mert idestova 32 éve működik Buda elsőszámú színháza. Nagyon jó érzés az is, hogy 10 éve minden évben a kerület terjesztett fel a díjra, ami most úgy látszik, beért. A legnagyobb hála ebben az ügyben a közönséget illeti, amely akkor is kitartott mellettünk, amikor bizony semmink sem volt, és csakis ez tartott el minket. De természetesen a színészeim is ugyanilyen kitartóak voltak a nehéz időkben.
- Mit érez munkája legnagyobb eredményének?
Azt, hogy létezünk. Ehhez ugyanis többszörös tabukat kellett megdöntenünk. Először is azt, hogy a háború után nem él meg magánszínház az országban, később azt, hogy Budán nem él meg semmilyen színház. Való igaz, hogy mióta magyar színjátszás folyik Budapesten, mindig Pest volt a kultúrközpont, Budára, a Tabánba, a Vízivárosba inkább kirándulni, lakni jöttek az emberek. Én viszont ragaszkodtam a helyhez, mivel már a szocializmusban is itt kezdtünk el színházat csinálni a Haladás mozi helyén. Mára mindkét tabut felszámoltuk, és Pestről járnak át, hogy lássák a Karinthy Színházat. Ez igazán jó érzés.
- Tényleg, miért tudott fennmaradni és sikeressé válni a színház? Van recept?
A közönséggel és a színészekkel való szoros kapcsolat kialakítása alapvető fontosságú, és persze nem volt mindegy az sem, mit játszunk. De kellett hozzá a bulldog kitartásom is, ami mindennap rávett arra, hogy előrevigyem a színházat. Aznap, mikor megkaptam a telefont, elgondolkodtam, vajon hány évtizedig ébredtem fel úgy, hogy ma is be kell menni a színházba, és műsort kell csinálni. Ebben a Kossuth-díjban azért benne van az irodalmi elismerés is, hiszen rendezők ritkán szoktak irodalmi életművet hagyni. A 10 éve megjelent Ördöggörcs című családregényem olyan siker volt, amit szerintem író csak egyszer élhet meg az életben, és ma már svédül is olvasható. Egy éve pedig nagypapa is vagyok, így mondhatjuk, hogy hosszú ideje ez a legszebb esztendőm.