A szobrász, grafikus és éremművész három helyen érezte igazán jól magát életében, melyek mindegyike megjelenik a kiállított képeken. Szülőhelye, Nagyszeben talán a legfontosabb volt a számára, itt legyintette meg először a művészet szele, amint igyekezett megfigyelni az ott élő festők és mesteremberek munkáját. Firenzébe huszonegy évesen egy hirtelen ötlettől vezérelve utazott először, ahol a megelevenedett reneszánszba csöppent bele. Itt fogadta szívébe nagy példaképei közül Dantét és Michelangelot, élete során pedig számos alkalommal visszavonzotta a varázslatos város. Tihanyban később feleségével kezdett építeni egy mesebeli kúriát, amely gyönyörű kertjével együtt alkotó munkájának szentélyévé vált. Ez a környezet állandó múzsájává lépett elő, innen származik Borsos szinte minden természetből vett szimbóluma is. Ahogyan a művész mondta: "ez a ház vágyból épült", hogy elhagyják a nagyvárost annak nyüzsgésével és intrikáival, hogy itt a nyugalom szigetét teremtsék meg maguknak. Borsos Miklós a negyvenes évektől az 1990-ben bekövetkezett haláláig ezen a helyen élt, és alkotott.