Ezen kívül minden évben díjazni kívánja a rovásírás elsajátításában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat és az őket segítő tanárokat, illetve a magyar nyelv és irodalom valamint magyar történelem iskolai oktatásában jeleskedő kárpátaljai pedagógusokat is. A pénzalapból minden év novemberében a törzstőke kamata kerül szétosztásra, mely 2013-ban várhatóan 700.000 forintot tesz majd ki.
Az alapot létrehozó 81 éves Kiss Gyula szándéka, hogy adományával megteremtse a magyar iskolákban az autentikus magyar néptáncok és népdalok valamint a rovásírás megtanulásának feltételeit, és ráirányítsa a figyelmet a magyar nyelv és irodalom valamint a magyar történelem megismerésének fontosságára. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kárpátaljai magyar közösség megőrizhesse identitását, és teljes értékű, lelkileg egészséges életet élhessen szülőföldjén.
A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány megtiszteltetésnek tartja, hogy Kiss Gyula tanár úr a 10 millió forint hosszú távú kezelését rá bízta. Kérünk mindenkit, aki fontosnak tartja a pénzalap célkitűzéseit, hogy támogassa e nemes kezdeményezést anyagi hozzájárulásával. Ha valakiben felmerül, hogy más fontos célokat szeretne támogatni, más hasonló pénzalap működtetését is szívesen segítjük, vállaljuk.
Az elkülönített alap számlaszáma: 11600006-00000000-60324308 (e-mail: iroda@ferences.hu)
Kiss Gyula életrajza
Kiss Gyula a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt Ung megyében született 1931. július 22-én mélyen vallásos római katolikus családban. Kisgyerekként megtapasztalta a tanyasi majd a falusi élet örömeit és nehézségeit. A színmagyar Gálocs község elemi iskolájában a kötelező szlovák nyelv tanulása közben szembesül először a kisebbségi lét nehézségeivel.
1938-ban katartikus élményként éli meg falujával együtt a terület visszacsatolását Magyarországhoz. A tehetséges kisfiút felveszik az Ungvári Drugeth Gimnáziumba, ahol csak négy évig tanulhat, mert az 1944 őszén bevonuló szovjet hadsereg újra elszakítja a területet az anyaországtól. A gimnáziumi időszak azonban meghatározó a számára: itt szilárdul meg nemzettudata, itt szerzi latinos műveltségét, kultúrák iránti nyitottságát, amelyek átsegítik az élet legnehezebb időszakain is.
A szovjet érában iskolai tanulmányait orosz nyelven kénytelen folytatni. Közben több szakmát is elsajátít: hol szobafestő, hol pincér, míg végül 1963-ban felvételt nyer az ungvári egyetem angol szakára. Még tanul, amikor angol tanári állást kap az ungvári magyar középiskolában. Diákjai máig szeretettel gondolnak rá, mint olyan tanárra, aki a tilalmak ellenére is a múlt megismerésére, a magyarság vállalására és a szülőföld iránti szeretetre nevelt.
1975-től Budapesten él. Nyugdíjba vonulásáig angoltanárként dolgozott a felnőttoktatásban, fordítói munkákat vállalt. Az Autóközlekedési Tanintézet (ATI) munkatársaként részt vett a kamionsofőrök képzési projektjének nemzetközi kidolgozásában, külföldi delegációk tolmácsaként a világ sok országában megfordult.
A magyarság és a kárpátaljai magyarok iránti elkötelezettsége tettekben is megnyilvánult: emlékművet állíttatott a Gálocs melletti harcokban elesett ma-gyar honvédek emlékére, jelentős összeget adományozott az Ungvári Drugeth Gimnáziumnak. támogatta az ungvári római katolikus templom orgonájának felújítását, negyedik éve segíti az ungvári magyar iskola néptánccsoportjának működését.
