Dr. Kosáry Domokos 1913-ban született Selmecbányán. Édesapja zongoraművész és tanár volt. Édesanyja Réz Eleonóra, a két világháború között Kosáryné Réz Lola néven vált ismert írónővé.
Selmecbányát elhagyva Pestre költözött a család. A zene, képzőművészet és történelem iránt érdeklődő Kosáry Domokos - a történelmet választotta életpályának.
Az Eötvös Kollégium történelem-latin szakán végzett. Franciául is tanult. Tanára - Szekfű Gyula - ajánlására Görgey korát kutatta. Az 1936-ban megszerzett doktorátusából írt könyvének szerződését még édesapjának is alá kellett írnia - mert még nem volt nagykorú.
A franciaországi, angliai és egyesült államokbeli tanulmány utak meghatározóak voltak az ifjú történész életében. 1941-ben részt vett a Teleki Pál Tudományos Intézet - a mai Történettudományi Intézet elődje - létrehozásában, melynek igazgatója is volt évekig. 36 éves korában, 1949 végén az egyetemi oktatómunkából (Budapesti Tudományegyetemen az Újkori Magyar Tanszék) és a Teleki Pál Intézet éléről menesztették. Nyugdíjazták, azzal, hogy nyugdíjat majd később kap.
Az igazi megpróbáltatás azonban még csak ezután jött! 1957-től 60-ig börtönbe került. Az ideiglenes szabadlábra helyezés (általános amnesztia - 1960) után 62-ben törölték priuszát. A börtönben töltött évek alatt írta meg a 'Széchenyi Döblingben' c. könyvét és a sajtótörténettel foglalkozó művét. Itt tanult meg oroszul is.
1960-1968-ig a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-1989-ig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, tudományos tanácsadója volt nyugdíjba vonulásáig. 1982-1985 között az MTA levelező, 1985-től rendes tagja, a Történettudományi Bizottság elnöke, 1990-1996 között pedig az MTA elnöke volt.
Tanított, kutatott. A felvilágosodás művelődésügyi politikája és Széchenyi állt legközelebb hozzá témában. A nemzetközi helyzetből kiindulva elemezte a magyar helyzetet. Kutatómunkájának köszönhetően Budapesten rendezték meg a Felvilágosodás Világkonferenciát (1987), ezzel nemzetközi rangot és hírnevet kapott a magyar felvilágosodás kora.
A professzor úr lételeme volt a munka, nem adta fel a kutatást és a tanítást szinte az utolsó percig. Történész szemmel figyelt, tanulmányozta a múltat, mert annak hibáiból tanulhatunk. Jövőnk a múltunkban gyökeredzik. Diákjai a mai napig tisztelettel és szeretettel gondolnak rá.
Kevesen tudják, hogy hobbyja az asztalosság volt. Csodálatos gyermekjátékokat készített fából gyermekének - pihenésként - az 1950-es években.
Kosáry Domokos 1939-től élt kerületünkben egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig. Nemcsak kerületünk, hanem Budapest, Vác és Gödöllő is díszpolgárai között tarja számon Őt.
Történészi munkájáért számos kitüntetést kapott.
Állami Díj (1988),
Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (1993),
Széchenyi-nagydíj (1995),
Hazám-díj (2001),
Príma Primissima díj (2004),
Széchenyi-aranyérem (2006),
Radnóti Miklós-díj (2007)
Kosáry Domokos nem egyszerűen tudós volt, hanem a közéletnek olyan aktív részese is, akinek a véleményére mindig lehetett számítani.
Egykori lakhelyének udvarán születésének 95. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak 2008. július 31-én. (Az emléktábla Czinder Antal Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.) Számos könyve, publikációja közül engedjék meg, hogy kiemeljem 'A búcsúzások éve' című munkáját, melyben a hazától, a karriertől, a munkahelytől való búcsúzásokról ír. (Ezek a búcsúzások a személyi kultusz éveiben alternatívákként merültek fel benne)
