Kerületünkről, hivatásáról és az elszegényedésről beszélgettem vele. Ismerjék meg Önök is, és gondolkodjunk el, mit tudunk változtatni helyzetünkön.
Ön már akkor szociológiával foglalkozott, amikor az nem volt divat. Miért ezt a területet választotta élethivatásának?
Az élethivatás miért-jére sokféle választ adtam már. Eredetileg közgazdász, illetve statisztikus voltam - már egyetemistaként 1950-től a KSH-ban (Központi Statisztikai Hivatal). Ott találtuk meg egymást a társadalmi egyenlőtlenségek problémájával. Azóta így vagy úgy ezzel foglalkozom, mert nehezen viselem a társadalmi igazságtalanságokat és a jogfosztottságokat.
2006-tól az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetőjeként is dolgozik. Beszélne erről a programról?
A gyerekek a legsérülékenyebb áldozatai a jogok és igazság gyengeségének, és az ő rossz helyzetük miatt mérhetetlen károkat szenved a társadalom. Ha humánum nem is lenne, akkor is egyszerű kiszámítani, mennyivel olcsóbb lenne jó munkaerőbe beruházni, mint később fizetni munkanélküliséggel, segéllyel, testi-lelki betegségekkel, családfelbomlással, bűnözéssel, és sok mással. Ezen belül nem csak az iskolára, hanem a megfelelő életkörülményekre gondolok.
Kerületünk hogy áll ezen a téren?
Nagyon jó a kerületre vonatkozó kérdése - de sajnos nem tudok rá válaszolni. A KSH adatai szerint a XI. kerület a 21 kerület között a 4-6-ik helyen van, olyan el-elérhető adatok alapján, mint az aktivitási arány vagy az adóalap. Vagyis nem itt a legnagyobb gond a gyerekszegénység. De ha a kerületet is érdekelné, és lenne az önkormányzatnál valaki, aki ráérne kicsit bogarászni, és érdekelné a gyerekek jólléte, akkor össze lehetne állítani erről valamilyen kis információs füzetet is akár. Gondolok itt a kerület jó gyakorlataira az iskolai étkeztetés terén. Érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy hogyan változott a válság óta a munkanélküliek, segélyezettek, gyerekek helyzete. Ebben a munkában szívesen segítenék is.
Mit jelentett 2006-ban, és mit jelent ma Önnek a díszpolgári cím?
Az, hogy a kerület díszpolgára lettem meghatott. Azt jelenti nekem, hogy szűkebb pátriámban sem vagyok idegen. Akkor is és most is ezt jelenti.
