60+ Médiaműhely: Liszt ihlette - Vacsai etűdök 1.

Családtagjaim elnéző mosolygással hagyják jóvá, ha nyaranta bejelentem: július második felében ne számítsatok rám, mert alkotótáborba megyek. Unokáim kíváncsian néznek rám: Mama, mi az az alkotótábor? Mivel még kicsik, megmagyarázom: olyan hely, ahol a mama is játszik a hasonlókorú nagyikkal. De nem homokozol, ugye? - kérdezi a kétéves. Nem, ez inkább írás, olvasás, fényképezés és számítógépezés lesz - válaszolom. Utóbbi kettőt már pontosan tudják, mit jelent - így részükről is megtörtént az engedélyezés. De azért hozol majd valamit, ugye? - engednek el búcsúzáskor. Nem is sejtik, hogy bennem milyen érzések, mennyi várakozás van, amikor készülődöm. Ebben az évben különösen, mert most igazán nem tudom, mit jelent a kifejezés: multimédiás foglalkozások.! Jó, jó - értem én, hogy fotó, film, szöveg valamilyen összekombinálása lesz, de hogy ez mit rejt valójában, arról kevés elképzelésem van. Biztatom magam - valami újat tanulni mindig jó! Különben; osztályozás nincs, vizsga sincs - nem kell félni. 1. nap. A művészeti alkotótáborban a megérkezés és a tavalyi kedves ismerősökre való rácsodálkozás után megtudjuk a munkatervet. A hét folyamán egy közeli kis faluba, Vacsára, látogatunk: ismerkedünk a helybeliekkel, a falu történetével, esetleg régi épületeket, templomokat fotózunk, kamerával filmezünk, interjút készíthetünk, és ami még adódik. A hiányzó alapismereteket délelőttönként megbeszéljük. Aki többet tud, tanítja a másikat! A végén elkészül majd a vizsgadarab - ha ügyesek voltunk, egy rövid kisfilm, amelyben ötvöződik mindaz, amit csináltunk. Képek, hangok, történések. Végül: a hangulathoz illő kísérőzene kiválasztása. Aznap ezt latolgatva rendezkedünk, ismerkedünk, beszélgetünk. 2. nap. Munkához látunk. Az előző csapat vizsgadarabját megtekintve, elemezve az anyagot és az érzések keltette hangulatot - mi is Liszt zenéje mellett döntünk. A táj szépsége, a hullámzó búzatáblák, a lilás címereiket hintáztató kukoricaföldek, a völgyet körülölelő dombok, az alant megbújó kis falu templomtornyaival igazán az ő zenéjével harmonizál - akár zongora, akár zenekari művet választunk. De miről szóljon a film? Szabad kezet kapunk: amit választunk. Az idő nem igazán kedvez - egész nap esik, vagy szemerkél az eső -, amíg az elméleti ismereteket raktározzuk: a fényképezés és eszközei, videózás, kameramozgatás, utómunkák, hangosítás, egy kis filmtörténet, szerzői jogok, nézhetőség. Egész nap esett. A fotókhoz, filmhez viszont jó idő kellene! 3. nap. Hét közepén sikerül elcsípnünk egy verőfényes, nyári napot - és körbejárjuk a falut. A helybeliek érdeklődőek, a kamerát meglátva máris egy felújítás alatt álló régi házban találjuk magunkat - férj és feleség felváltva mutatja be az egyes részek funkcióját, a régi használati eszközöket -, majd a nagy udvar végében rejtőzködő, külön háznak is beillő nagy pajtát, a domb alá lefutó, élénkzöld, gondozott kerttel. Megbarátkozunk a kutyusokkal, cicával - és közelkép készül a napraforgóról, majd egy távoli a református templomról. Ezt a háziak is figyelmünkbe ajánlják! A próbafelvételek után a falu központjában álló park - amely különböző népcsoportok emlékét őrzi -, és a több száz éve álló katolikus templom következik. Sajnos, ide nem jutunk be, de majd legközelebb! - így a barokk szenteket csak kívülről örökítjük meg. S ha Liszt zenére gondolunk, bőven lesz lehetőségünk egyházi zenéjének gazdag tárházát ismerve! Kis csapatunk becserkészi a falut: képek készülnek a temetőről, a régen megszüntetett vasútról, a félbevágott vágányokról, eljutunk a Patikamúzeumba. Itt megható történetet hallunk a gyógyító emberről, aki a földbirtokostól falujának patikát harcolt ki. S az itteniekről, akik máig őrzik emlékét, noha a falu már régen nem jogosult önálló gyógyszertár működtetésére, a múzeum mégis megmaradhatott annak! A református templomot készséges, idős asszonyok mutatják be, még virágot is kapunk. A fotósok nem tudnak elszakadni a csodálatos hímzésektől, a régi bútorok barna íveitől. Régen élt, különleges sorsú emberekről mesélnek kortársaink - s mi rácsodálkozhatunk rejtett kincseinkre. Megnézzük a valaha volt, útkereszteződések középpontjába épített egykori fogadó még így is monumentális maradványait - s ez már tényleg programzene lehetne egy letűnt kor, Liszt Ferenc koránál is régebbi - dicséretére! Az ismét csepergő eső és a dombok alján feltámadó szél ellen még ruhavásárlásra is időt kell szakítanunk: Fázó ember nem tud dolgozni! Most már van fogalmunk a faluban dolgozó kiskereskedők munkájáról is. 4. nap. Másnap már van hanganyagunk: a falu vezetője és helytörténetével, katolikus templomának kincseivel foglalkozó kutatója révén bepillantást nyerünk a tájhoz fűződő, különböző korokban élt népek történetébe, a róluk mesélő tárgyak, épületek, utak megörökítésre várnak. Mi több, megismerkedtünk a fennmaradt legendákkal is. Munkacsapatunk csodálkozva hallgatja az előadást - micsoda értékeket őriz a kis falu! Ebben a hangulatban egyikünk sem gondol arra, hogy az általunk tervezett film hossza alig 15 perc lehet, s már több órányi anyagot begyűjtöttünk. Közben észrevétlenül elköteleződünk az itt élő embereknek: boltosnak, fagyisnak, nénikéknek, interjúalanyainknak és filmünk szereplőinek, a falunak. Ígérjük, látni fogják majd a munkánkat. Mikor? - erre nincs válaszunk. Folytatása következik!