Kultúra

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
július 12. vasárnap, Izabella, Dalma

60+ Médiaműhely: Mementó

Kultúra   |   2010, augusztus 12 - 15:20
Nyomtatóbarát változatSend by email

1992-ben a Batonai fivérek - László és István - mellett Varga József lett kerületünk díszpolgára (posztumusz), az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvételért.

A díszpolgárokat bemutató sorozat elkezdésekor már tudtam, hogy az lesz a legnehezebb feladat, hogy bemutassam Önöknek a Batonai fivéreket és Varga Józsefet. Több hónapos levelezés és kutatómunka eredményeként egy-egy rövid életrajztöredéket sikerült fellelnem róluk az interneten.

A Ceglédi Városi Televízió híroldalain így emlékeznek a város szülötteiről: 'A 301-es parcellában nyugszanak a megtorlás során kivégzett Batonai fivérek. A ceglédi származású forradalmárok fegyverrel küzdöttek a megszálló szovjet csapatok ellen. A Batonai fivérek Cegléden, az Aranymeggyes szélen éltek. Édesapjuk 1943-ban bekövetkezett halála után költözött a hattagú család Budapestre. A nagyobb fiúk targoncásként, segédmunkásként dolgoztak, a Honvédelmi Sportszövetségnél sportlövészetre jártak, letöltötték hároméves katonai szolgálatukat is.

1956. decemberében elfogták a két legnagyobb fiút, Lászlót és Istvánt. 1957. február 7-én pedig mindkettőjüket kivégezték. Édesanyjuk és leánytestvérük hosszas nyomozás után tudta kideríteni, hol temették el, az akkor még a 232-es parcellában nyugvó fivéreket.'

A Cegléd Városi Könyvtár gondozásában megjelenő „Ki-kicsoda” lapjain találtam meg a Batonai fivérek életrajzát, melyet a könyvtár engedélyével adok közre:

'Batonai István (Cegléd, 1928. ápr. 5 - Bp. 1957. febr. 5) Az elemi elvégzése után kereskedelmi iskolába ment, de anyagi okok miatt tanulmányait nem fejezte be. Különböző munkahelyeken dolgozott segédmunkásként. 1946-ban a ceglédi járásbíróság lopás vádjával két hét fogházra ítélte, amit azonban nem kellett letöltenie. 1949 novemberében önként jelentkezett katonának, 1951-ben szerelt le, ezt követően a Szabadságharcos Szövetségnél dolgozott. A BM Légvédelmi Főosztályánál légókiképzésen vett részt, majd két évig légótörzsparancsnok volt. 1955-ben targoncavezetőként helyezkedett el a Budafoki Kartonlemezgyárban.

1956. november 1-jén László bátyjával együtt jelentkezett a XXII. Kerületi rendőrkapitányságon nemzetőrnek. November 4-ig két alkalommal voltak szolgálatban: a balatoni úton ellenőrizték a személy- és tehergépkocsikat. November elején testvére talált két géppisztolyt, ezeket lekezelték és elrejtették. 1956. december közepén jutott tudomásukra, hogy Varga József (segédmunkás) 'partizánparancsnok', a majdani per elsőrendű vádlottja a környékükön lakik. Elhatározták, hogy fölveszik vele a kapcsolatot. Több eredménytelen kísérlet után sikerült találkoznia Vargával, aki neki is partizánparancsnokként mutatkozott be, és azt állította, hogy Maléter 240 000 fegyveressel folytatja az ellenállást, ő maga közel 30 000 ember fölött rendelkezik, ágyúkkal, nehézfegyverzettel megfelelően el vannak látva. Fölhívta a két testvért sztrájkok szervezésére, megbízható személyek bevonására, hogy legyenek készen a harcra, ha megérkeznek Magyarországra az ENSZ-csapatok. A későbbiekben géppisztolyokat, kézigránátokat szerzett, ezeket át is adta a harcot folytatni akaró fiataloknak. A január 13-ára megbeszélt találkozóra Varga már nem tudott elmenni, mert 1957. január 12-én letartóztatták.

A Budapesti Katonai Bíróság 1957. január 22-én statáriális eljárás során fegyver- és lőszer-rejtegetés vádjával halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, február 5-én kivégezték.

Batonai László (Cegléd, 1927. febr. 10 - Bp. 1957. febr. 5) A hat elemi elvégzése után kőműves szakmát kezdett tanulni, de abbahagyta. Egy ideig még kőművesek mellett dolgozott segédmunkásként, majd gazdasági cseléd lett. 1945 májusában internálták, majd háborús és népellenes bűncselekmény vádjával hat hónap javító-nevelő munkára ítélték. 1946-ban lopásért, 1948-ban koldulásért került bíróság elé. Ebben az évben hívták be katonának. 1950-ben szerelt le a katonaságtól, ezt követően letartóztatásáig a Budafoki Kartonlemezgyárban dolgozott segédmunkásként. Az MDP tagja volt. 1956. november 1-jén István öccsével együtt jelentkezett a XXII. kerületi rendőrkapitányságon nemzetőrnek. . .

A Budapesti Katonai Bíróság 1957. január 22-én statáriális eljárás során fegyver- és lőszer-rejtegetés vádjával halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, február 5-én kivégezték.'

Varga József életének utolsó szakasza, mint látták egybeforr a Batonai fivérek életével, róla csak egy életrajztöredéket sikerült fellelnem az 56-os szövetség honlapján:

Varga József (? - Bp.1957. jan.22.) 'Kiskunfélegyházán született. Apját nem ismerte, anyja mezőgazdasági cseléd volt. A hat elemi után ő is cselédként, napszámosként kezdett dolgozni. 1949-ben belépett a rendőrségbe, fegyelmi vétsége miatt azonban 1951-ben elbocsátották a dunaföldvári őrsről. Ezt követően segéd-, illetve alkalmi munkákat végzett; állandó munkahellyel nem rendelkezett. 1949-ben fegyverrejtegetés, 1951-ben okirat-hamisítás, majd 1954-ben zsarolás vádjával folytattak ellene bírósági eljárást. 1956. november 2-a és 6-a között tagja volt a XXII. kerületi nemzetőrségnek, a bírósági ítélet szerint részt vett november 4-e után a balatoni műút környékén zajló harcokban. 1956. december végén találkozott Batonai Istvánnal és Batonai Lászlóval, akiknek partizánparancsnokként mutatkozott be.

Noha Vargának már nem volt fegyvere, amikor január 12-én letartóztatták, mégis fegyverrejtegetés vádjával indították meg ellene az eljárást. A Budapesti Katonai Bíróság statáriális eljárás során 1957. január 22-én fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélte. Az ítéletet még aznap végrehajtották.'

LEGFRISSEBB
×