Majoros István műve Cseh Tamást állva, gitárral a kezében ábrázolja. A mészkő talapzatba – indián énjére utalva – tolldíszt és íjat vésnek. A szobor mellett egy mészkő elemen Bereményi Géza neki írt, Nincsen más című dalszövegéből egy részlet lesz olvasható: „Nincsen más ebben a dalban, / Nincsen más, csak egy utca, / Ahol valaha laktam, / és még egy délelőtt” – szerepel a dokumentumban. A Bereményi-szöveg arra is utal, hogy Cseh Tamás a közelben lakott.
Hirdetés
A szobor felállítását szerdán egyhangú szavazással támogatta a Fővárosi Közgyűlés. Cseh Tamás szobrát az újbudai Gellért téren, a Budafoki út vonalában, az épülő metró állomásának kijáratával szemben fogják elhelyezni. A szobrot szeptember 6-án, a magyar dal napjához kapcsolódva tervezik felavatni. A műalkotás felállítási és karbantartási költségeit az újbudai önkormányzat fedezi.
A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, egy korszak és egy nemzedék kultikus alakja, hangulatának tolmácsolója január 22-én lett volna 70 éves. 1970 körül kezdett dalokat írni, alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett. Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony hegység egyik eldugott völgyét „indián területté” nyilvánították, ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort.
Cseh Tamás munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti-keresztjét, 1998-ban – Bereményi Gézával közösen – a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadó-művészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála. A halálos kórral vívott hároméves küzdelem után Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én Budapesten hunyt el.
MNO (2013. 06. 13.)
